A kocsibeállónál lévő állítólag terméketlen almafákon kezd beérni az alma. Nagy, fényes piros, papírvékony héjú, édes, zamatos, puha almák. Nem is bírtam magammal. Reggel kirohantam, szedtem a fa alól egy pár darabot és nekiálltam a legkedvesebb és legegyszerűbb almás sütinek, ami valaha létezett. Egy ültő helyemben egy egész tepsivel képes vagyok elpusztítani belőle. Mivel papírra van nyomtatva a recept, azt pedig kész művészet megtalálni, ezért ide mentem, ez egy olyan JÓHELY, amit meg is fogok találni. A recept Rachel Allené és itt találtam.
Azt hiszem, míg van alma a fák alatt, addig minden nap meg fogom sütni.
Megjegyzések
Ui: Peti megint meg fog kopaszodni:)