Otthon kellett az ujjas juharoknak. Íme egy csepp erdő soron kívüli kialakítása, mielőtt mindegyik fa korai téli álomra szenderül. Úgy, ahogy mi csináljuk.
Előzmények:
- Végy egy fát, aminek nincs megfelelő zugod a 2000 négyzetméteres telkeden.
- Végy hozzá még kettőt, hasonló igényekkel.
- Nézegess juharos-kertes képeket, elemezd ki őket.
- Szemelj ki egy területet, ami közel van a fő közlekedési és tartózkodási útvonalhoz, valamint az egyetlen felnőtt korú fához, így sűrűn gyönyörködhetsz majd a művedben. A területen lehetőleg ne legyen egy beteg almafa tönkje, és egy felesleges diófáé sem, valamint a talaj tartalmazzon minél kevesebb pajort, hangyát és vakondjáratot.
- Figyeld a nap járását napokig, mikor hová esik az árnyék. Melyik fa melyik társát fogja árnyékolni, milyen irányból, mennyi ideig. Gondold végig, melyiknek kell árnyék, melyiknek a napfény. Ezeken kívül vedd figyelembe a várható magasságukat és alakjukat, ami úgyse olyan lesz, de mégis kell a viszonyítás.
- Vedd számba a rezervátumokban gyanútlanul növekedő, aljnövényzetnek alkalmas növények sorát.
- Sértődj meg, mikor apuka kategorikusan kijelenti, hogy az ő kiserdőjébe egyetlen formára nyírt puszpáng és nem formára nyírt, de gyöngyvessző be nem teszi a lábát. Végül úgyis minden úgy lesz, ahogy te akarod. Mert az mégsem járja, hogy betelepítjük a kevéske aljnövényzetet, utána meg a fákat, majd gyönyörködhetsz az üres, gyomirtótól kiégett területben.
- Végy egy jó férjet, aki fizikailag vagy lelkiekben támogat a következők és a folytatásban felsoroltak végrehajtásában.
- Ásd ki a kivágott fák tönkjét, melynek gyökere vastagabb, mint a földből kiálló törzs, és közben taposd el a pajorokat.
- Gyomirtózd le a területet, ha nem akarsz állandóan a gazakkal hadakozni. Majd várj türelmesen, míg kidöglenek a gyomok.
(Folytatása következik.)
Megjegyzések
Jó munkát!