Beköltözésünk óta már másodjára fordul elő, hogy a gyerekek délutáni sziesztája alatt lazulok. Nem rohanok locsolni, vakondtúrás földjét visszatömködni a növények gyökeréhez, nem járom a kertet, hogy tovább növesszem a tennivalók végtelenre nyúló listáját. Sőt nem is tervezgetek. Még csizmát sem húzok. Csak leülök a napok óta a kút mellett álló, reggeli és esti harmattal átitatott székre és lazulok. Napozok, macskát simogatok és élvezem az őszt a levegőben. Még mindig erős a fény, átvilágítja a leveleket és a szőlőszemeket. Még mindig rengeteg a méh, látogatják az őszirózsákat. A macskák még mindig szeretik leigázni a díszfüveket. De már nem melegíti fel a napsütés a betonlépcsőt, és már nem húzunk rövidnadrágot. Délben sem. Jó érzés bambulni, lenyugodni.
A házat tele raktam tökökkel, bár ehető eddig nem termett, de ezeknek is örülök nagyon. Június óta folyamatosan érik valamelyik lugason a szőlő.
Azért az ebédet feltettem, de a mosogatást későbbre hagytam.
Megjegyzések
Jó lazulást!
Olyan szépek a kis dísztökök :))