Szép idő van még mindig. Lehet kiásni régi tulajdonos rég kivágott fáinak újonnan felfedezett maradványait a leendő hátsó kerítés nyomvonalán és a kocsibeálló mellé tervezett nagy virágágyás helyén. Eddigi mérleg: két almafatuskó, ami fogta magát és nem korhadt el, ráadásul ott rejtőzködtek ahol előfordulási valószínűségük a mi számításaink szerint a nullával kellett volna, hogy egyenlő legyen. Túl közel vannak a már beazonosított másik sor tuskóihoz. Valószínűleg két sor almafa-lugasnak indult a dolog. Most virágágy lesz belőle. Aztán megvolt még egy nagyobb diótuskó és két kisebb diómagonc a telek végén. De még mindig nem értünk a végére.
Lehet napozni, macskát simogatni, ha akarunk, ha nem, mert a macska ránk ugrik, ha akarjuk, ha nem. Lehet sétálni, álmodozni, tervezgetni, méricskélni. Motorozni, beesni a levendulasövénybe, de visszaülni és tovább motorozni a vastag sóderben. Mert ott valamiért érdekesebb, mint a járdán.
Lehet fűrészport gyűjteni, talicskázni a már felásott, tuskótalanított ágyásrészekre, majd ott elkorhad. És lehet tetvetleníteni a leandereket. Egyenlőre az enyhe fagy dolgozik. Utána pedig bevetem a varázsmódszert.
Szóval ennyi. És izgulok. Mindjárt itt a tavasz és még annyi mindent kellene addig elvégezni.
Megjegyzések
Ez a hozzáállás a motorosok részéről maximálisan megérthető. Mindketten terepmotorosok. És az ilyen idő tökéletesen megfelel az edzésre, sőt szebbet kívánni sem nagyon lehet ez idő tájt...
Gandalf! Üdvözöllek itt! Kitartást, és minden egyéb nélkülözhetetlen dolgot kívánok a házfelújításhoz!