Gyöngyvirágcserje (Deutzia)

Az előkert sarkában tombol, három hatalmas, vélhetőleg öreg bokor. Fajtáját nem tudni, de biztos, hogy teltvirágú és hogy nem törpenövekedésű. Tavaly hiába vágtam bele gyalogátkelő alagutat, mert egy szempillantás alatt visszahódította kerítés feletti magasságban a járdát. Szégyen, de igaz, hogy azóta is úgy van, minden kör hólapátolás alkalmával beleakadt a sapka a kihajló vesszőkbe. Tavaly télen, frissen a beköltözés után, még kicsit kínosnak éreztem, mikor a gázos fiú jött plombát cserélni, leolvasni, és nem tudtam, hogy hol lehet a gázóra. Nem kis küzdelem árán jutott végül a szerkentyűhöz, amit még ki is kellett volna nyitni a betervezett feladatok végrehajtásának érdekében. Ekkor történt az első metszés, a gázos fiú keze által, aki meglehetősen kis kárt tett a hatalmas bokron, de legalább bosszút állhatott rajta a többszöri  nadrágtépés, szemkiszúrás miatt. Másodszor viszont, nyár közepén, már égtem, mint a rongy, mikor a gázóra leolvasó hölgy meglátta a tél óta még dúsabban benőtt dobozt. Be sem jött, derűsen végignézte, ahogy az áthatolhatatlan dzsindzsában próbálok bejutni az elburjánzott kert által rejtett, természetbe kiválóan simuló gázórához. Idén rendesen ki kell ritkítani és visszavágni őket. Szóval a gyöngyvirágcserje gyorsan növő, május-júniusban virágzó bokor. Lehet rózsaszín, lehet fehér, lehet szimpla, esetleg teltvirágú. Méretei is igen változatosak, léteznek kis növésű, méteresek, de vannak 3-4 méter magasra növők is. A gyöngyvirágcserjét nem tavasszal, hanem virágzás után kell metszeni, mert az előző szezonban kialakult hajtásokon virágzik. Aki tavasszal metszi meg, az eltávolítja azokat a vesszőket, amiken virágozna. Hogy ne kopaszodjon fel, érdemes az öregebb ágakból kivágni párat a talaj fölött, mert ezzel késztetjük  új, erős, virágzó vesszők növesztésére. Szereti a napos helyet, talajban nem válogat, de azért a jó vízgazdálkodású földet meghálálja. Szaporítani félfás dugványról lehet, nyár végén, kora ősszel. Ekkor az anyanövényről levágjuk az egyik az évi hajtást. Ha puha a vége azt el kell távolítani. Ezután mehet a szokásos dugványozási procedúra. Következő ősszel kész is az új növényke, ha rendesen gondját viseltük és szerencsések voltunk.

Szívből ajánlom azoknak, akik nyár elején dúsan virágzó, nem túl igényes bokrot szeretnének. A kiegyensúlyozott, de legalábbis kielégítő növény-tulajdonos kapcsolat egyik alappillére, hogy a tulajdonos szeresse az állatokat. Mert az állatok szeretik a gyöngyvirágcserjét. Minden évszakban. Virágainak finom illatával rovarok százait vonzza. Legfőképpen méheket és lepkéket. Májusban több tucat nappali pávaszem lakmározott csengettyű alakú virágaiból. Rettenetes. Szerencsém, hogy a bokrok a telek olyan sarkában vannak, ahol csak akkor járok, ha a virágoskertet szemlézem, vagy esetleg, nagyon ritkán kertészkedem benne. Ez körülbelül annyit tesz, hogy tavasszal levágom az előző évi elszáradt páfrány, liliom, bugás lángvirág maradványokat,  megmetszem a rózsákat, gyöngyvirágot, ibolyát, esetleg epret szedek és kitépem a fél méternél nagyobbra nőtt gazakat. 

Ilyenkor pedig sűrű, csupasz ágairól kíváncsi  verebek figyelik az utcai forgalmat.