Néhány napja kaptunk egy hosszú, csendes esőt. Nagyon bízom benne, hogy azok a vetemények, amik eddig nem mutatkoztak most végre kidugják az orrukat. Például a petrezselyem, a sárgarépa, a sonkahagyma. Utóbbiakból néhány szállal már találkoztam, de remélem nem ennyi lesz. Már látszik a másodvetésű borsó sora is, az első vetés már tíz centis, de csak a Rajnai törpe, az Oscar több, mint hiányosan kelt, talán az eső még besegített a bujkáló csíráknak. A káposztafélék nagy része kiheverte a fagyokat, bár a kelkáposzta majdnem fele az enyészeté lett, a karalábék, brokkolik, karfiolok egy-két veszteséget szenvedtek, és azt sem a fagyoktól, hanem gyökérsérüléstől. Vakond? Lótetű? Ki tudja? Mindenesetre próbáltam helyrehozni egy hatalmas hibát, amit akkor követtem el, mikor nem tettem trágyát a palánták ültetőgödrébe. Először kaptak csalánleves öntözést, utána pedig mindegyik tövéhez szórtam egy kis érett marhatrágyát, amit az eső szépen bele fog dolgozni a földbe. Már a spenót is mutogatja magát.
Az epres kezd virágba borulni és egyelőre gazmentes. Jól mutatnak benne az őszi fokhagyma sorai is. Az áttelelő vöröshagyma viszont olyan kicsi még, hogy alig látszik, már a tavaszi ültetésű is bőven lehagyta. Idén nem hiszem, hogy újrapróbálom.
A fűszerkertben hagymadömping van. Bimbózik a metélőhagyma, a sarjadékhagyma hatalmas és irgalmatlanul csípős, de főzni, sütni nagyon finom. Túlélte a telet a zsálya is. A sóska tényleg nagylevelű, szedtem belőle egy szatyorra valót, elkészítettem a mártást és izgultam, hogy milyen lesz az íze, de kár volt aggódni, nagyon finom volt. A téli szedésből készített borzalmat lassan elfelejtem.
A hidegágyban csak a retek kelt ki. A salátáknak se híre, se hamva. Csak a tavalyi véletlen magoncok növekednek a bent felejtett hagymák társaságában.
Megjegyzések