Sorozatgyilkosság Egycseppkertben.
Állatbarátoknak nem ajánlott, szégyenletes rész következik a kert életéből.
Elkeseredettek voltunk. Megvettük. Félretettük, hogy mégse. Mottónk: Élni, élni hagyni. De aztán betelt a pohár. Elővettük és bevetettük a vakondcsapdát. Nem élvefogó. Sajnálom a fényes feketeprémes ásóbajnokokat, de amit a telken rendeznek, az tűrhetetlen. Aláaknázták mind a kétezer négyzetmétert. Nincs olyan szeglete a kertnek, ahol ne túrnának. Rengeteg kárt okoztak, okoznak és szerény véleményem szerint túlszaporodtak. Legalábbis a populáció nagyságáról sokat mond a csapdastatisztika. Öt napja használjuk. Öt állatot fogtunk és még mindig túrnak. A veteményest három nap alatt tették tönkre, pedig még csak most kezdenek bújni a csíranövénykék. Nem két vakondtúrás miatt őrjöngök, hanem több tízméter, elágazásban gazdag, föld felszín közelében futó járatok hálózata miatt. Az aláaknázott és elpusztult vagy haldokló fák, bokrok, évelők miatt.
Megjegyzések
Tavaly szinte alig kelt ki valami a kertben többek között az áldásos tevékenysége miatt. Naponta 5-6 paprikapalántát kellett visszaültetni, kiszáradt a hatéves magnóliafám... Idén viszont mindent felülmúlt a kártevése.
A törvény legutóbbi módosításakor (2007)a kertek és parkok területén feloldották a védettségét, csak a szántókon, legelőkön, réteken számít védettnek. Ezt eddig is tudtam, de tűrtem, hátha elfogy a táplálék és továbbáll. Ahogy írják, vakondbarát módon.
Most Tesco-s vakondcsapdával próbáljuk visszaszorítani a számukat elviselhető keretek közé. Ez egy nagy acélcsipesz távtartókkal.