Ma jó napom volt. Nem várt semmilyen teremtmény kiterített hullája az udvaron. A macskák nem bírnak az ösztöneikkel. Mindenre vadásznak, ami mozog. Hol azt látom, hogy fecskefarkú lepke szárnya kandikál ki a bajusza alól, hol azt, hogy nászruhás zöld gyíkkal a szájában oson át az udvaron. Tegnap egy vakond és egy vízisikló gyerek várt egymás mellé helyezve a garázs előtt, mellettük büszkén feszített hamvas prémű macskánk, akit lassan találóbb névre kellene átkeresztelni. Idehordják a haverjaikat is. Vannak köztük egész jóképűek is. Közel, s távol az egyetlen család vagyunk, ahol nincs kutya az udvarban, így macskafronton (is) elég nagy a forgalmat bonyolítunk.
Szembeszomszéd macska a kutunknál. Még sosem láttam fehér bajuszú feketét. Mesebeli.
Miután eltüntettem az áldozatokat, újabb vakond fogadott a komposztos vödör mellett. Délután pedig, mert vakondból sosem elég, Feri tömködte a földet az évelőágy kiásott virágainak gyökeréhez, mikor is a betömködött föld újra megemelkedett. Megint visszanyomkodta, a koma újra kiemelte. Feri bedühödött, szaladt a kapáért. Hatalmas krátert vájt a földbe, hogy kifordítsa a jószágot. A következő kép, amit beleégett a retinámba az, hogy Feri szalad apró testű nősténymacskánk után, kiabálva: -Add vissza a vakondom, én fogtam!
Azért nem kell aggódnia. A jelenlegi állás vakondfronton: 5:3-ra vezetünk a macskák ellenében. És még mindig túr.
Megjegyzések
Jelenlegi állás: 5:4-re még mindig mi vezetünk a macskák ellen.
Nagyon ügyesek a macsekok! :)