Lassacskán minden ágyásba beköltöznek a lakók. Előfordul, hogy csak két palántát vagy egy sor valamit tudok helyre rakni, sőt van olyan nap, hogy le sem jutok a kertbe megkukkolni a vetést, de akkor is betelnek a helyek. A menedzsereim nagyon szigorúan osztják be, hogy mikor mehetek ki játszani, de mostanában bőkezűbbek voltak. Ezt abból is észre lehet venni, hogy már az őszre-télre valókon kezdek agyalni, miközben a tavaszi veteménynek még se híre se hamva. Csak azok a burgonyák bújtak elő, amiket öcsi nem túl finoman, de annál csírátalanabbul vetett el, először pepitában, egy piros mellé (Démon) egy sárgát (White Lady).
A spárgát megkóstoltuk, nyersen, mert főzésre nem volt elég, megtartjuk, Ferinek ízlett. Lédús, feszes, roppanós, zöld ízű volt.
Várom, hogy a rebarbara magasabbra nőjön, mert tízcentis levélnyelekből nem lehet alkotni, főleg ha alig van pár darab a négy bokron.
A mák bimbói színesednek, nagyon izgatottak vagyunk, mi lesz belőle, én még csak zacskóban láttam mákot, ha nem számítjuk a pipacs toktermésében zörgő magokat.
Még mindig van ültetnivaló paprika, krumpli és a cukkinik is a zacskóban ülnek, de már csak napok kérdése és teltház lesz a veteményesben. Még köztesnek ide-oda rakok babokat, hagymákat, zellert és bazsalikomot, virágokat, de aztán nekiugrok az őszre-télre valóknak.
A képletek, hogy ne felejtsem el, mi hova került:
A verebek beköltöztek a felhalmozott metszési hulladék közé, nagyon hangosak és rendetlenek. Ezekből növénytámaszok fognak készülni, utána aprítjuk fel őket gyújtósnak. Nem a verebeket. A kiszóródó tyúkhúrmagokra jár a zöldike és hatalmas ricsajt csap a verébnéppel való veszekedés közben. Nem osztozkodó típus. Az őszapók is visszatértek. Tegnap épp szökni készültem, mert aludtak a mókik. Lassan, óvatosan nyitottam a konyhaajtót, egyik a kezemben a kilincs, másikban egy pár bakancs, kissé begörnyedt testtartással tipegtem lábujjhegyen kifelé. Ott ült az orrom előtt fél méterre. Megdöbbentem. Ő nem. Csak hintázott a házat a garázzsal összekötő lengőkábelen, egyensúlyozva hosszú farkával. Hosszú öt másodpercig farkasszemet néztünk. Én még mindig görnyedt testtartással, kezemben a bakanccsal. Ő lazán hintázva. Én nyertem. Az apó meg csatlakozott a szomszédban hangosan szuszogó társaihoz.
Hosszú tél után a vetőgumós ládák
Megrökönyödött arcomra nézve egy szó nélkül komótosan újra végigballagott a sorokon, összegyűjtötte a gumókat hasához ölelve őket (újabb csíraveszteség) és ezután szépen fajtánként sorakoztatva takargatta be az árkot. Bezzeg amiket egy jó héttel előtte, gondosan ügyelve a hajtásokra én ástam vetettem el (Balatoni rózsa), az látszólag még csak nem is mocorog, ahogy a gyökérféleségek sem. Sőt a borsó sem.
A vakondhelyzet egyelőre tűrhető, eddig csak egy paradicsomot kellett újraültetni. Lótetűből megint mínusz kettő, de a lyukak számából ítélve bőven van még. Locsolni nem kellett, miután Feri kihúzta a vakító kék slagot megérkezett az eső, és jó nedves lett a föld, annyira, hogy most a palántázáskor sem locsolok, nehogy a vakondnak úszásra szottyanjon kedve.A spárgát megkóstoltuk, nyersen, mert főzésre nem volt elég, megtartjuk, Ferinek ízlett. Lédús, feszes, roppanós, zöld ízű volt.
Várom, hogy a rebarbara magasabbra nőjön, mert tízcentis levélnyelekből nem lehet alkotni, főleg ha alig van pár darab a négy bokron.
A mák bimbói színesednek, nagyon izgatottak vagyunk, mi lesz belőle, én még csak zacskóban láttam mákot, ha nem számítjuk a pipacs toktermésében zörgő magokat.
Még mindig van ültetnivaló paprika, krumpli és a cukkinik is a zacskóban ülnek, de már csak napok kérdése és teltház lesz a veteményesben. Még köztesnek ide-oda rakok babokat, hagymákat, zellert és bazsalikomot, virágokat, de aztán nekiugrok az őszre-télre valóknak.
A képletek, hogy ne felejtsem el, mi hova került:
hidegágy - 5 sor majd meglátjukmilyenlesz paprika szomszéd nénitől - 2 sor göthös padlizsán - 2 sor elefántormány paprika
eper helyett:
hosszú oldalon Capitano zöldbabnak
12 db karfiol Snowball - 3-3 Senator paprika és 2-2 Tizenegyes - 5 Ásványrárói paprika - 9 Kapia - 6 sárga húsú kaliforniai
fűszerkertbe:
5 Berta szív és aszimmetrikus szív paradicsom
paradicsomágyásba:
2*2 Golden königin - 2 Goldkrone - 2 Yellow goldfish
paradicsomok után sorban:
1 sor bab
2 sor aranymazsola kukorica
2 sor mohikán uborka
3 sor aranymazsola kukorica
5 bokor Provence-i muskotály sütőtök
A verebek beköltöztek a felhalmozott metszési hulladék közé, nagyon hangosak és rendetlenek. Ezekből növénytámaszok fognak készülni, utána aprítjuk fel őket gyújtósnak. Nem a verebeket. A kiszóródó tyúkhúrmagokra jár a zöldike és hatalmas ricsajt csap a verébnéppel való veszekedés közben. Nem osztozkodó típus. Az őszapók is visszatértek. Tegnap épp szökni készültem, mert aludtak a mókik. Lassan, óvatosan nyitottam a konyhaajtót, egyik a kezemben a kilincs, másikban egy pár bakancs, kissé begörnyedt testtartással tipegtem lábujjhegyen kifelé. Ott ült az orrom előtt fél méterre. Megdöbbentem. Ő nem. Csak hintázott a házat a garázzsal összekötő lengőkábelen, egyensúlyozva hosszú farkával. Hosszú öt másodpercig farkasszemet néztünk. Én még mindig görnyedt testtartással, kezemben a bakanccsal. Ő lazán hintázva. Én nyertem. Az apó meg csatlakozott a szomszédban hangosan szuszogó társaihoz.
A legifjabb menedzserem. Már 3 és fél hónapos.
Megjegyzések
De jó volt olvasni, hogy még lehet krumplit vetni!! Ezen agyaltam a héten, hogy lesz-e még belőlük vmi, mert hétvégén akarok vetni egy adagot.
A spárga finom dolog, bacon-be tekerve az egyek kedvenc:)
Nagyon tündéri a legkisebb mókus!!!
Bálint nagyon helyes!
Bírom a stílusodat, mindig jókat kuncogok olvasás közben.
Nem is tudtam, hogy a spárgát nyersen is lehet enni, igaz,ez nem nagy hír, sok zöldségről nem tudok semmit.
@BoGyo: Szerintem simán lesz belőle krumpli, max nem augusztusban, hanem szeptemberben szüreteljük. Legalábbis ezzel biztatom magam. :) Szép hosszú szokott lenni az ősz.
A receptet megjegyzem, jövőre talán már serpenyőbe is kerül egy adag.
@Dominika: Örülök, hogy kikapcsoltál egy kicsit nálunk.
@Petra: Mi is szoktunk magunkon. Az őszapón még mindig mosolygok, mint egy háborodott.:)
@Bea: Hát Rivercottage-ban Hugh-t láttam a spárgaföldön ülve ropogtatni, gondoltam néhány falattal megkóstoljuk iziben, az ágyás mellett álldogálva, mert egyik napról a másikra kinyílnak a rügyek, és lemaradunk róla.