Délelőtt összeraktuk a slagot, hogy idén először rendeltetésszerűen használatba vegyük és öntözzünk vele. Csapvízzel. Egyelőre ez van, mert szivattyú az nincs, csak tervben. Kapott a kukorica és a ráfutott bab, mellettük az uborka, és a sütőtök is, bár nem tudom minek, egyetlen termés sincs rajta és, ha most áll neki növeszteni, akkor sem érik be. Ezután kaptak a paradicsomok is, akik, szegények a kiültetésük óta csak esőt, majd egy jó hónapja csak harmatot láttak, nem csoda, hogy legyengült az "immunrendszerük". Ezek egyelőre tartják magukat. Kissé kalcium hiányosak, itt-ott napégettek, néhol rohadnak, de még nem adták fel. A reggelihez szedett szép kövér, érett, egészséges példányokból a magot bébiételes üvegbe gyűjtöttem némi lével és hagyom őket néhány napig erjedni, hogy megszabaduljanak a kocsonyás rétegtől, ami állítólag csírázásgátló hatású. Ha lesüllyedtek a magok az üveg aljára és érdessé váltak, kimosom, szárítom és elteszem jó helyre. Locsoltam mindkét paprika ágyásban, ott is, ahol nem látszik, hogy paprika ágyás van, és kaptak a rebarbara-folytontermő eper páros is.
Esti program a ház előtti járdára szégyenszemre kihajló, járókelők által a kerítésbe visszabújtatott, elvadult rózsahajtások és elvadult almafavesszők visszavágása volt. Ezután gazoltam a reggel beöntözött helyeken, és közben megfogadtam, hogy soha, de soha többet paréjt vissza nem fektetek az ágyásokba. Nagyon megszívattam magam vele, és ezért nem lesz répánk, zöldségünk, pasztinákunk, hagymánk.
Feri pedig töksötétben meglocsolta a cserepeseimet, már fél kilenckor alig lehetett látni. Hajjaj, jön az ősz. Nyílnak már az őszirózsák, színesednek a varjúhájak, édesedik a szőlő, a körte alatt pedig már csak laposkúszásban lehet közlekedni.
Megjegyzések