Vasárnapi meló: szeder metszése

Hát, mit mondjak, nem vagyok túl naprakész. A szeder-mese viszont sok látogatót vonz, így az ő kedvükért is, következzen a legújabb fejezet, melyből kiderül, hogy fejlődőképes vagyok. 

Minden szezonkezdet mumusa idén nem tartogatott kalandokat. A vasárnapi jó melegben két óra alatt végeztem a bokrokkal, kihagyva hagyományosnak is mondható fordulatokat. Ezt nem túl szerényen a korábbi évek dzsungelharcának sikereként könyvelem el. Most már csak a termést kellene valahogy kicsiholni belőlük. Ősszel vettem három kertészes könyvet. Egyet, mert szép volt, kettőt pedig, mert hasznos volt. Növényvédelemről és metszésről szólnak. Télen ezekből olvasgattam és most e szerint kezeltem a szederbokrokat is. 

Az eddig is megvolt, hogy a tavaly termő, mostanra elhalt, barna vesszőket tőből ki kell vágni és az új vesszőkből 5-7 szépet meghagyni, a többit szintén eltenni láb alól. Az újdonság az volt, hogy az vesszők oldalhajtásait 1-2 szemre kell visszametszeni. Ezek nagyon hosszúra tudnak nőni (akár 3-4 méteresre is és minden vesszőn nő vagy 10 darab), minden rügyükből újabb oldalhajtás fejlődik és gyümölcsöket hoz. Így nagyon besűrűsödnek a bokrok, a gyümölcsök árnyékban vannak, lassan, egyenetlenül érnek és az ízük sem lesz olyan aromás. Nos, tavaly így volt nálunk is. 

A barnák a letermett tavalyi vesszők, a zöldek teremnek idén.

Rossz kép az oldalhajtások  visszametszéséről.

Idén a metszést azzal kezdtem, hogy az élő vesszők oldalhajtásait szépen visszavágtam az előírtak szerint, Így könnyebb volt a már letermett vesszőket kihúzni közülük, nem akadtak állandóan össze. Ezek után már csak azt kellett eldöntenem, hogy mennyi vesszőt hagyjak meg bokronként és kész is. Megúsztam egyetlen drótszopogatással és egyetlen szájoncsapással, amitől akkor igencsak kiguvadt a szemem, de végigpásztázva a csinosan letarolt sövényt, már nem is lüktetett annyira. A jól végzett munka örömét csak egyetlen felhő árnyékolta be, a szépen szabott sövény mellett fekvő támrendszer. Újat kell készítenünk, elrágta a faoszlopokat az idő vasfoga. 

Előtte.

Utána.

Kíváncsi vagyok, lesz-e idén szeder, ha már a kaland elmaradt.

Kiegészítés 2016 március 3-án:

2014-ben alig termett a szeder a fenti metszés után. Sok virág volt rajta, de a termés nem érett be, lesült a bokrokról. A következő szezonban hozzá sem nyúltam a bokrokhoz, még az öreg vesszőket sem vágtam ki -azt tényleg kellett volna- és rengeteg szeder lett. Több, mint 15 kg szedtünk le, azért csak ennyit, mert többre nem jutott idő. A bogyók nagy része a visszahajló vesszők árnyékában nőttek, hatalmasok és finomak voltak. Ezért idén a korábbi évek tapasztalatai alapján a következőképpen: kivágom a letermett vesszőket -ezekből nekem most két szezonnyi volt-, kivágom a csenevész vagy a sérült új vesszőket, majd  ami megmaradt azt a támrendszerhez rögzítem, ami jelenleg nincs, mert kidőltek sz oszlopok, de mihelyst lehet betonozni, ez is meg fog történni. Az oldalhajtásokat nem metszem vissza két rügyre, ahogy írják, csak ott vágom le őket, ahol útban vannak, így lehet hogy túl sűrű lesz, de árnyékot is tart, ami fontos, hogy nyáron a nap ne égesse le a bogyókat. Éppen ezért a magasságának is csak akkor szabok határt, ha nagyon visszahajlik, egyébként pedig pont ez az ív fogja életben tartani a termést.