Újra alagutat vágott a postásnak a járdára hajló gyöngyvirágcserjében, miközben záporozott rá a sok esőcsepp és meztelencsiga. Persze, ezt nem is lehet máskor csinálni. Mikor eleredt az eső, szedett egy nagy csokor hortenziát. Az idei elsőt kékekből válogatta. Az ajtó előtt, miközben kilépett a csizmájából eltöprengett, hagyja-e a lábtörlő mellett, hogy ne hozza be a sarat. Aztán úgy döntött, hogy mégis beviszi, jobb ha nem esik bele az eső, mert ma még szükség lesz rá. Nagyon rendesen újságpapírra helyezte a hőn szeretett lábbelit, beállította a nyitott konyhaablak alá, amin fél órával később beesett az eső. A csizmába is.
Megjegyzések
Holdgyöngy, segédkertész még mindig gyönyörű, és imád ásni. Bármit, bárhol, bármivel.