Visszatértem a szívtelenül elhagyott veteményesbe. Először csak egy pár négyzetméterbe guggoltam, kihúzkodtam az elfagyott paprikabokrokat, felástam az ágyásukat, és elegyengettem, majd őszi fokhagymával népesítettem be. Nem mondom, hogy mások is most csinálják, de nekem most volt meg rá minden, ami kell. Idő, erő, kedv, ihlet. És a kesztyű. Nem is. A KESZTYŰ. Jó melegen tart, nem ázik át, tiszta marad a kezem, nem szúr át rajta a csalán és egyéb gazak, még az acat sem. Formára és méretre is pont jó, és egyenlőre elég tartósnak tűnik. Nem is tudom, hogy élhettem eddig nélküle. Munka közben újra meg kellett állapítanom, hogy szeretem a kert minden zugát, de a szívem csücske örökre a veteményes marad. Ott tényleg ki tudok kapcsolni, le tudok nyugodni, még akkor is, ha cseppet sem mondható rendesnek, rendezettnek, jól termőnek, praktikusnak. Akkor is.
Ha már így belejöttem, és munka közben még inkább elkapott a tettvágy, letakarítottam teljesen az egyik felét. Kiástam, amik még várakoztak a sorukra, céklákat, gumós zellereket és a nagy verbénasövényt.
Két sor zellert szedtem fel, ezek az első utasok csak.
Két sor céklát ástam ki.
A zöldségek egyelőre kukászsákokban várják tovább sorsukat. a virágok pedig ideiglenesen a rózsakertbe költöztek. Hogy miért, mikor az évelőágyba szántam őket? Mert a rózsakert fel volt ásva, volt benne hely a sok bébibokor között. Az évelőágyba majd tavasszal, a nagy átalakítás során fognak kerülni, ha minden igaz.
Hajtanak mindenhol.
Még mindig rengeteg bimbót hoznak.
Ezek után kitépkedtem a gazokat, felszedtem a paradicsomkarókat, kihúzkodtam a paprikaültetvényem tagjait. Másnap nem tudtam mozgatni az ujjaimat, annyira fájtak Feri alaposan felrotálta ezt a részt, hogy vöröshagymát is dughassak bele. Ez a tervek szerint meg is történt. Azóta viszont zimankó van, tegnap még napközben sem volt több 4 foknál, és reggeltől fűtünk estig, de még nem éjszakáig. Ezt nem panaszként írom, hanem, mert ez egy kerti napló. A hétvége óta szinte minden nap volt talajmenti fagy.
Ilyen volt.
Ilyen lett.
Tegnap pont gondolkodtam is rajta, hogy tuti nem vagyok normális, más már csak kanapé-kertészkedik, én meg boldogan járok minden alvásidőben játszani a kertbe. Magasröptű gondolatmenetemet ekkor kopogás szakította félbe. Nyitom az ajtót csokikrémes szájú, lábszáramon kapaszkodó Bálinttal. A lépcsőn Jobbraszomszéd néni áll jól beöltözve, sáros kezében újságpapírba bugyolált salátapalántákat nyújt a hidegre kirakott tortás sámli felett. Rögtön megnyugodtam. Minden rendben van velem. Szóval ma salátát palántáztam a vöröshagyma sorok közé. Úri dolgom volt. Csak felhúztam a szuper kesztyűmet, fogtam a palántákat és ültettem. Semmi előkészítés, eszközhurcibálás, elfáradás, mire ültetnék, meg ilyesmi. Csak ültettem. A kacsák tömörítettek, iszapolni is akartak, de megkergettem a feneküket. Fene nagy lelkesedésemben elvetettem fél kiló 'Rajnai törpe' borsót is. Nagy kapányi mélységű és szélességű árkokba szórtam a magokat, nem egy sorba, hanem sávban. Bevált a tél alá vetés az elmúlt években. Csak ezekről a borsókról szüreteltem finomat és sokat. Ennél többet nem is vetek, ha szépen megmarad és kihajt. Ez a mennyiség nem elég egész évre, de kitart valameddig és nem kell belerokkanni a szüretbe és a feldolgozásba.
Gilisztára várva.
Téli ágyások.
Még vissza van a veteményes másik felének letisztítása és felrotálása. Ugyanitt vár még rám a szedersövény és néhány átültetnivaló. És akkor a veteményes háborítatlanul aludhat tavaszig.
Ilyen nagy lett a veteményes végébe tavasszal telepített fagyal sövény.
Megjegyzések
Kíváncsi leszek. Csak végre jussak ki a kertbe.
Jó varrást:)
Én pamutkesztyűre húzok fel orvosi kesztyűt, de persze ez a felső-kesztyű elég könyen szakad.
Én is ilyenkor szoktam - az idén elhanyagoltam eddig - borsót, hagymát és fokhagymát vetni. Szerintem is jobb termést kaptam az ilyenkor elvetett borsóról.
Az, hogy elkezdtem kontárkodni a varrógéppel a te hibád.;) Legalábbis nagyrészt. Ezer köszönet érte!
Hogy ki mennyire normális: Én ma rózsát fogok ültetni. Tutira.
Hát csinálj egy minit, pár sort. Hátha elkap az érzés még jobban.:P