Mi sem bizonyítja jobban, mint a tegnap éjszaka, mikor arra ébredtem, hogy nagy cseppekben kezd kopogni az eső a hortenzia levelein. Első gondolatom az volt, hogy végre. A második, hogy hurrá. A harmadik, hogy sipirc ki az ágyból az ajtó előtt tárolt gumicsizmákig, hogy biztonságba helyezzem őket, így megmentve magunkat a másnapi csónakázás kellemetlenségeitől.
Dolgosan telnek az őszi napok kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Néhány dolgot már kihúzhatunk a szeptemberi listáról, mások haladnak lassacskán, míg másokhoz hozzá sem láttunk.
Ismerőstől kapott és saját folytontermők kerültek az új ágyásba. Nem sok, mindössze 28 palánta, de mire rendesen teremni kezd, addigra bőven lesznek utódok, akik között csak utat kell majd vágni. Illetve lehetne vágni, ha nem kapálás nélkülire terveztem volna az ágyást.
Mivel a szuláktól évről évre egyre inkább olyan a kert, mint Csipkerózsika kastélya a vadrózsáktól, ezért idén újra próbálkozunk a mulcsolással. Az epertöveket meghintettem tyúksz@rral, a sorok közét kartonpapírral. Jól megöntöztem, majd betakartam érett/félérett komposzttal, tetejét szalmával. A koronát az ágyásra egy zöld, árnyékoló háló tette fel, ami megakadályozza, hogy az állatok két másodperc alatt kivégezzék a művet. Nincsenek illúzióim, tudom, hogy munka, sőt következetes és sok munka nélkül az egész munka mit sem ér, de optimista vagyok. És elszánt.
Bent is haladtunk egy kicsit. A fiúk lerakták az új padlót. A szegőlécezés még várat magára, de már negyedik éjszakáját tölthette Peti az új szobájában.
A rózsakertet is kezelésbe vettem. Elkezdtem kiásni a tavaly idementett verbénatöveket, nem ide szántam őket, túl nagyok a rózsákhoz, és még az én szememnek is nagyon rendetlenek, rengeteg utódot hoztak, így sokkal több helyet foglaltak, mint az eredeti 10 tő, ami a sétaút mellé került. Helyükre és egyébként a rózsák közé talajtakaró évelők kerültek, bőrlevelek, árnyliliomok, tűzesők és...
tulipánok.
Nem sokan, csak 26 db, de ekkora területen ez meg sem látszik. Tavasszal ide már ültettem át a megszűnésre ítélt évelőágyból is tulipánhagymákat, szóval kíváncsian várom a tavaszt, hogy melyik, hogyan fog muzsikálni. A rózsák egyébként hatalmasat nőttek. A futók futók lettek, az arasznyi tövek méteres bokrokká fejlődtek, és néhányan újra virágba borultak.
'Alain Souchon'.
Megjegyzések
All my best to you and yours
Elisabeth
Idén több féle verzióm volt, de ez a csak a sorközök vannak bekartonozva, mulcsozva ez nagy szívás volt, mert a folyófú megtalálja a legkisebb lyukat is és képes a karton alatt akár fél métert is megtenni, azt nem tudom, hogy hogy csinálja, de nagyon idegesítő.
Szóval ezzel a technikával kartonozott, mulcsozott részem úgy nézett ki, hogy a csíkban a növény helyett a folyófű volt eszméletlen mennyiségben, még rosszabb volt gyomlálni.
Viszont a jó hír az, hogy azok az ágyások (szerencsére ebből volt a több) amiket úgy csináltam, hogy belocsolás után bekartonoztam, figyeltem, hogy legyen átfedés a kettő között, bemulcsoztam és csak a minimális lyukat vágtam ki a növénynek, azok szenzációsak voltak. A cserepeseknek kézi ásóvillával a szabadgyökerűeknek pedig elég volt egy vastag bottal átszúrni a kartont és ezeket az ágyásokat a szezonban 1x gyomláltam, az is 5 perc volt, mert csak egy kettő tövébe volt csak gaz és a locsolást is egy kezemen meg tudom számolni. Arra kellett csak figyelni, hogy az új talajszinten még szellősebb legyen, mint általában (jobban fel kell kopaszítani a növényeket) és semmi nem gombásodott be, nem lett beteg.
újra a régi, megint bénázok.;)
A sima szalma nekem sem pálya, mondjuk elég sok gaztól távol tart, de a szulák nem ezek közé tartozik.
Az eperágyásoknak már én is nekikezdtem, mondjuk ott én nem kartonozok, mert idén is ha 400 gyerek nem volt alatta akkor egy sem és ebből egy kis pénzt tudok árulni.
Viszont ásóvillával centiről centire felástam, minden kifordítás után hajolás, gyökérkiszedés.... remek volt, de még így sem garantált a siker, mert annyira kemény most a föld, hogy nagyon hamar beleszakad... mindegy, majd meglátjuk. Viszont a tarackot sikerült felszámolni és ez már fél siker.
A mulcsozás meg majd jövőre lesz igazán izgi, a paradicsomoknál, paprikáknál, padlizséknél, stb, stb, mert csak szüretelni kell kijárni oda ahol meg van csinálva.
Már azon is gondolkodtam, hogy a magvetést is meg lehetne ilyen módszerrel oldani a petrezselyemnél, répánál, stb..
úgy, hogy a kartonra egy 5-es magágyat hordani és abba vetni a magot, mert a karton addigra simán megpuhul amire elkezdenek a gyökerek igazán feljődni és akkor simán áttörik a kartont és nem kell a gaztengerben keresni az 5 centis magoncokat... még töröm az agyam.
A Back to Eden és a Lasagna technikában is a kartonra készítik a magágyat, de ott gyakorlatilag több arasznyi vastag új termőréteget alakítanak ki, ami szerintem meglehetősen nagy luxus, ha van rendes talajunk...
A tarack nálam is menő, de most a szulák az elsőszámú gazember.