Mennyire kevés!
És mégis.
Milyen sok.
Ahhoz meg éppenséggel elégséges, hogy utánajárjunk annak, mi valósult meg abból az álomból, hogy a felszántott kukoricaföldből - ami 1000 nm-t tett ki a telekből - erdőt, mezőt, dzsindzsát és veteményest varázsoljunk. Azt kell mondjam és ezt írásba is adom, mert még számomra is hihetetlen, hogy varázsláson kívül mindent sikerült megvalósítani. Sőt, még annál is többet! És igen, öt év leforgása alatt.
Lett juharos-magnóliás kiserdőnk, ahol egyes fák már főkertész nagyságrendűek, mások pitypang-magasságúak. Valódi kis ékszer minden évszakban. Látjuk benne nagykorúvá válni a legeslegelső növényeinket és a legjobb, hogy ezt a házból is megtehetem, amikor csak akarom.
2011. nyár
2015. nyár
2015. ősz
A kilátás évről évre alakult. Kezdetben a majd félévszázados ajtó kisablakán kukucskáltunk kifelé, most 12 téglalap bármelyikén tehetjük ugyanezt, igaz, már nem egy negyedére, hanem az ablakocskák felére jut egy-egy fejecske.
2011. tavasz
2015. nyár
Hiányzik nagyon az öreg cseresznyefa, nemcsak virágba borult fenséges látványa, a gyümölcse, az árnyéka, megannyi móka szolgáltatója. Egyszerűen üres nélküle az udvar.
Lett mező és dzsindzsa, ahol a füvekből és vadvirágokból alig látszik ki a mókik feje búbja. Ott nőhetnek nagyra örökzöldek kis csoportjai között a gyümölcsfáink.
Lett veteményes. Bár nem mindig látszik rajta, de a szívem csücske. A nagy telek azon zsebkendőnyi része, ami a legtöbb munkát, odafigyelést kívánja meg, de cserébe rengeteg tervezési lehetőséget és változatosságot szolgáltat.
2011. nyár
2015. nyár
Mostanra már csak a két 'Sentinel' boróka jelzi a régi veteményes bejáratát. Eltűntek a puszpáng gömbök, először a kiserdőbe, majd végképp. Helyükre levendulasövény, aztán Tyúkország került, amihez nem szívesen adtam a veteményesemből egyetlen morzsát sem - semmihez sem adtam volna szívesen -, de így volt logikus. Közel a vízhez, az áramhoz. Így megvalósult valamennyi tervünk közül a legköltségesebb, a legelérhetetlenebb. Végre nézhetjük a pipimozit naphosszat.
Lassan körvonalazódik a gyümölcssövény is, amit csak kísérletnek szántam, de nagyon a szívemhez nőtt. Egyszer talán árnyas gyümölcsalagúttá alakul.
2011. nyár
2015. ősz
2011. tél 2015. tél
Elkészült Feri álma, a nagy évelőágy is. Gyors sikert hozott, aztán elfordultunk tőle és sorsára hagytuk, majd új tervek születtek, kocsitárolót szeretnénk ide. Egy biztos, hogy nem hiányozhat a kertünkből, és ha idén nem is, de lesz még évelőágyunk.
2011. ősz
2013. nyár
2013. ősz
Nem kérdés. Lesz még évelő ágy.
Végül az egyáltalán nem tervezett, aprócska rózsakert nőtt ki a kert egy használaton kívüli füves részén. Egy fél év elég volt ahhoz, hogy villantsanak a főszereplők és meglepjenek mindannyiunkat. Még nincs kész, és tervezzük a bővítését is, de már most nagyon szerethető zug.
2011. nyár
2015. nyár
5 év.
2000 nm.
Megszámlálhatatlan kaland.
Pontosan három móki Petike mellé.
Hogy mit tanultam?
A kertészkedésben nincsenek szabályok.
Bátran kísérletezhetünk.
Ha sikerül, örülünk és tanultunk valamit.
Ha nem sikerül, újra kezdhetjük és tanultunk valamit.
Mindig újra kezdhetjük.
Megjegyzések
(Azért egy picit sajnálom, hogy a sentinel borókák tyúkországba kerültek. Nem csipkedik?)
Szuper volt még csak olvasni is! Nagyon szépek vagytok!
Persze, aki készen kap egy ilyen kertet, az nem is tudja úgy értékelni. Nektek szinte minden fűszálhoz kapcsolódik valamilyen élményetek.
Megérte! Szépséges lett!
Legyen nagyon-nagyon sok örömötök benne, és használjátok , szépítsétek tovább erőben, egészségben!
Csak így tovább!)
Ui: esetleg egy unatkozó percedben, tudom rengeteg ilyen van:))) nem skicceléel egy "alaprajzot" az évelőágyról, hogy hol-mi található? Köszönöm előre is:)
Tényleg hatalmas a változás, nagyon érdekes így összevetve a két állapot. :) A végső konklúzióiddal pedig azt hiszem csak egyetérteni lehet... :)
További minden jót a következő 5 évre!
Egyébként nagy igazság van abban, hogy a legkisebb dolog is sok munkába került, még így is, hogy nálunk jó föld van.
Tényleg, még én is meglepődtem, főleg a gyümölcssövényen. Tény a gyümölcsfák, a rózsák és az évelők a kert rakétái. Nagyon gyorsan tették mutatóssá, leheltek bele életet. A mókik meg élvezik a sok kis szegletet, ahol más és más mozgatja meg a fantáziájukat. Mióta ennyire benépesült a kert, sokkal szívesebben járnak ki és találnak elfoglaltságot maguknak. És ez nekem jó, mert akkor én is játszhatok, amit én szeretnék, nemcsak azt, amit ők.:)
Hát, sok dolog megfordult itt a fejemben a végére, de nekem a kert -a sok más mellett- leginkább a változás, a megújulás szimbóluma. És nem mellesleg remek tanító, semmi nem marad következmények és tanulságok nélkül.
Időutazás: hi-hi-hi. Mindig vihogok, mikor eszembe jut, pedig milyen igaz! Köszönjük!