Nem a tavasz, de a szezon mindenképpen. Az első napsugarak nemcsak a medvét csalogatták elő barlangjából, hanem engem is, én viszont nem ijedtem meg az árnyékomtól, helyette a tervek és tettek mezejére léptem.
Kezdetnek megtette az, hogy a gyümölcsfasövényt rendezgettem. Új drótokat feszítettem ki, kötözgettem az ágakat és kivágtam néhányat, ami rossz helyre nőtt.
Aztán persze megint esett a hó, ami nem igazán tudott meghatni, mégis rosszul esett, mérgemben összetákoltam a régi madáretető helyett egy másikat, amit még ősszel kiszabtam, aztán valahogy parkolópályára került. Most viszont már a kiserdőben várja - félkészen, de használhatóan, ahogy az már nálunk lenni szokott- a madarakat.
A kertészmotorom azóta sem állt meg, a héten vetettem néhány dobozkába tesztnek paprikát, paradicsomot és padlizsánt. Rendezkedem az udvarban, tervezgetek, hova tudom az építkezés elöl menekíteni az útban lévő növényeimet. Néhány növendék fát, a krókuszkáimat, a kiserdő egy részét és a komplett évelőágyat. Azt kell mondjam, idén sem kezdünk lagymatagon, csak lehessen a talajra lépni, feltúrom a fél kertet, mentem a menthetőt.
Megjegyzések