Több, mint egy hónapot vártunk rá. Ha nem számítjuk a garázsbontó családi szekció hátát áztató szemerkélést -márpedig nem számítom-, itt eddig csak az országos esők felhőinek kiszáradt széleit nézegethettük reménykedve. Olyan a föld, mint a beton. Az elvetett magok nem keltek ki, de ami kikelt idővel szublimált, szóval idén sem kell répa- és petrezselyem-mérgezést kapnunk, de egyebet sem. A mai zápor ígéretesnek tűnt, rohantam is ki alvásidőben kapirgálni, és sajnos lehetett, meg se látszott, hogy reggel végre dalra fakadt az esőcsatorna. Azért kapálás jobban ment és ez nekem elég volt a boldogsághoz, helyrepofoztam a mókikert ágyásait, itt-ott a rózsakertet.
Közben pár nap alatt több tucat hullámpalát, gerendát és több ezer téglát mozgattunk meg -nem jedi erővel-, így esténként minden nem létező izmom helye fájt, leginkább a csak legendákból ismert hasizmom helye, egy mondattal: részünkről elkészültünk a tereprendezéssel az építkezés helyén. A szomszédból átlógó tujasövény új frizurájának kialakítása van még folyamatban, és akkor végre kertezhetek is, ha nem törik bele a kapa a talajba.
Csoportkép ujjlenyomatokkal.
A feketék az utolsók.
Összetart a mókibanda.
Rend volt, még fodrászkodunk, barkácsolunk és a góré előtti zsibvásár is várat magára. Abból haraptunk ma egy nagyobbacska falatot, melynek következtében Feri elvesztette utánfutóval való tolatási szüzességét a vaslerakatban, így megszabadultunk a hat éve gyűjtögetett, dugdosott, elfeledett vashulladéktól.
A fetrengő alatti téglaplacc új helyre került.
Egy részéből bekötőút lett a rózsakertbe.
Szórakoztatunk, és kotlunk.
Állati ügyek: a kacsák gyűjtöttek tojást, már egy hete kotlik rajta az önként jeletkező, Piroska pedig naponta gyarapítja tyúktojással is a fészekalját. Pityi ezt nem bánja, én annál inkább. Minden késő délután sasolok, mikor szál le enni, inni, fürdeni a kacsa, hogy kibányászhassam az arasznyi vastag tollpihéből a kakukktojást. A keltetőbe is elkezdtem gyűjteni tojásokat, egy hét múlva Feri is elkotlik, ő szokta levezényelni a keltetést. Akkor megcsappantom a tyúkok számát és újra összeeresztem a népet, előkészítem a kicsik fogadására Tyúkországot.
Jó lenne, ha esne, úgy igazán. De tényleg.
Megjegyzések
A mókik 8, 6, 4 és másfél éves kertészpalánták.
Gyönyörűek a tulipánjaid! A mókikról nem is beszélve!
Akkor mostmár kezdődhet az igazi nagy munka, az építkezés!
Örömteli szép munkás napokat nektek! (Hátha te is kapálhatsz kedvedre!)
Nekem sem keltek még ki a zöldségek, nagyon hideg van, hideg a föld. Ha kialakul az idő, akkor újra vetek. Sokszor volt olyan, hogy május elsején veteményeztünk, mert korábban nem lehetett, s minden megnőtt. A meleg földben hamarabb is keltek, Te is vethetsz még újat, bár tudom, dupla munka.
Az építkezéshez erőt, egészséget, jó kertészkedést, bő termést kívánok, s tyúkország is gyarapodjon! Nagyon ügyesek, szorgalmasok vagytok!
Marika
Kedden azért megállapítottam, hogy az idén nem kell bajlódnom a dióval, nem azon fogok meditálni, hogy mi a francot csinálok vele - érzékeny vagyok rá, nem ehetem -, csupa fekete hajtás és porzó fogadott. Volt vagy mínusz 2 reggel.
Szépek nagyon a tulipánok is, de a mókik szebb virágszálak.
Feri elkotlásán jót röhögtem.
Pusszantás.
Szépek vagytok, mint mindig!!