Fordul az ősz

Bár tegnap még csepegett szeplős orrom hegyéről az izzadság fokhagymaültetés közben, a változás mégis napok óta toporog az ajtó előtt, hogy becsengessen-e. Ma reggelre meg is jött hozzá a bátorsága, olyannyira, hogy nem is akaródzott gumicsizmába bújni a lábam. Hiába a bélelt kabát, míg feltöltöttem az etetőket és kimostam az itatókat, végig dideregtem, hangosan, akár egy helikopter. Tyúkország népe viszont ugyanolyan vidáman köszöntötte az új napot, mint mindig, úgyhogy végül én is beletörődtem, ezután már csak ez lesz, lefagyott ujjakkal, de tesszük a dolgunkat.

Nemcsak fokhagyma került a földbe, hanem kis margarinos dobozkákba vetettem salátákat, hátha palántázva megmaradnak, mert a helybe vetett magokból nem lett egy kósza növényke sem. Aztán egy kicsit szétkaptam a rózsakertet is, lehet meg kellett volna várnom a hidegebb időt, mikor elmennek aludni, de nem bírtam ráülni a kezemre. A lassan fejlődő, kényesebb francia fajtákat cseréltem ki néhány angol rózsával, amik gyorsabban nőnek, többet, szebben virágoznak és már most  sokkal nagyobbak, mint az évekkel korábban ültetett Meillandok.

Ma vöröshagymát szeretnék még ültetni, és sárgarépát vetni, meg spenótot is, mert délben már lehet újra izzadni és trikóra vetkőzve aprómókit üldözni. 

Kosár kiürítése.

Kosár újratöltése.

Melegebb reggelek emléke.