Nem is tudom, hogy mit mondjak. Már el is felejtettem, hogy a tél nem csak szürke, és sáros, hanem fehér is tud lenni, hol ropogósan, hol elegánsan, csipkésen, hol puhán, zaj nélkül. Ehhez a felfedezéshez párosítható a további is, miszerint, ha nem csúszkálok Tyúkország bokáig érő sarában, akkor bizony ropogok, és újfent hordhatom ki a fürdőszobából a melegvizet, a reggeli tornagyakorlataimat kiegészítendő, egyensúlyozhatom a teli kannát, miközben csizmát rántok.
Múlt hét végére érkeztek meg az első fagyos éjszakák, ami a legkésőbbi a feljegyzett dátumok között, mióta itt lakunk. Így sor került még előtte a dáliák, kardvirágok és rózsanádak felszedésére, és néhány szőlőoltvány ültetésére is. Idén ötfélét rendeltem, korait és későit, fehéret is, kéket is, rózsaszínt is, magnélküli is van köztük, de abban hasonlítanak, hogy valamennyien jól bírják a fagyokat és kellően ellenállóak a gombabetegségekkel szemben. Nyáron fog remélhetőleg teremni a Palatina, a Szuvenír és a Vénusz, ősziek a Cegléd szépe, az Itália. Remélem szépen megerednek, és a hangyák nem tesznek kárt bennük, mint a korábbi próbálkozásomnál.
Ma igazán jólesett a reggeli séta Goldizsárral, mert sok szép dolgot láttunk, fényeket, tüskéket, csipkéket, egy kis fizika és még a vakondtúrások is takarosabbnak látszanak.
Megjegyzések
Minden évszaknak megvan a maga szépsége! Imádom a deres, zuzmarás tájat, talán még jobban, mint a havasat!