Lassan eltelt egy hónap és én észre sem vettem. Nem azt, hogy október lett, és hogy végre színesek a levelek, nem is azt, hogy hány hétvégére pakoltuk már haza a tesi-, tisztasági-, ágynemű csomagot, és cipeltük vissza hétfőnként az iskolába, hanem a blogidőben eltelt heteket. Megfeledkeztem arról, hogy a naplóm türelmesen várja a beszámolót, hogy megérkezett-e az első fagyos éjszaka, hogy milyen virágok nyílnak még a rózsakertben, hogy mi mindent lehet szüretelni még a veteményesben, hogy mekkorát nőttek a mókik, hogy hogy vannak az állatok, hogy vannak-e terveim.

A legfőbb kérdés legutóbb az időjárás volt, mint állandó központi szereplője a blognak. A fagyos éjszakák elkerültek minket, így a mai napig lehet vadászni a veteményesben retekre, zöldbabra, uborkára, paprikára, paradicsomra, szökött tyúkokra, szemenként eperre, málnára, fügére, mint ritka kincsekre, de van még alma, szőlő és sok sok virág is, a rukolának meg akár kaszával is mehetnék, mert kertszerte nő, fű helyett is.

Tojást a mókik mostanság nem találnak, az idős hölgyek pihennek, az ifjak még nem tojnak, de e hónap végére már nagyon várom az első mini tojásokat. Közben rendszeresen ritkítom tyúkudvar hímnemű lakosságát fazékbavalónak, ez még egy ideig munkát ad a hétvégékre. 

Igazán élvezem ezt az őszt is, mint mindegyiket, bár a mostani meglehetősen gyorsan telik, már október közepe van, pedig még csak most kezdek ráérezni az ízére. Vagy csak telhetetlen vagyok, ha őszről van szó, ki tudja. Mindenesetre az összes napját élvezem és kihasználom. Kihasználom a  lehetőségeket a napozásra, a színes levelek gyűjtésére, a madarak hallgatására, rövid sétákra, karamelles füstszimatolásra, sötét hajnalokon szendvics és kakaókészítésre, esőkopogással kísért kuckózásra, mindenféle állatok szemléltetőanyagként való begyűjtésére, amiknek aztán visítva örülhetnek az iskolában a gyerekek.
A kertben a gyűjtögetésen és játékon kívül más nem történik, háborítatlanul dolgozik a természet benne, olyannyira, hogy süncsalád költözött vagy már odaszületett a kukoricagóré takarmányos részlegébe, így az esti rutin részévé vált a tyúkország zárásával egybekötöttt sünimozizás. A hétvégére van betervezve egy kis tulipán ültetés, átültetés. És ennyi. Marad a gyönyörködés, a nézelődés, a mély lélegzés, az öröm...

Magról kelt árvácska a paprikaágyásban.

A kert férfiállománya.

Pirosban játszik a hortenzia. 

Szépfiú nem maradhat le, muszáj a lábamra ülnie.

Tökös móka a mókiknak öcséméknél.

Csoportkép kell.

A kis juhar már lángol.

A veteményes egy részlete.

Visszaeső zöldségtolvaj paprikával birkózik.

Idén sikerült az őszi hónaposretek.

A paprikás.

Néha jut cukkini is az asztalra.

Rózsák újra.   

Vacsorára várva magaslesből.

Rendszeres az esti foci. 

Úgy kell beimádkozni a fiúkat az udvarról.

Gesztenye minden mennyiségben.

Zsákmány.

Nincs tojás.

Játék...

...közben mosogatás.

Még Feri is beszállt, hogy minél tisztább legyen a tortakrémes tál.

.