Őszi túra a Tenkesen



Hegynek fel.
 Néhol négykézláb.
 Mókivonat.
Pihenő a gerincen.
 Lefelé kilátással a Fekete-hegyre és a Szársomlyóra.
Finom szőlővel.
 Már előkészültek a szüretre.
Lefelé gurulunk a rózsaszín lombok alatt. 
Mindig szép a kilátás.
Elfogyott a víz.
 Mindig más a növényzet.
Őszi színek.
A templomtól indultunk fel.
Ott a kocsi.
Mindig szembesüt a nap.

Itt még nem tudtuk, hogy lefelé menet kedves idegenek meghívnak a présházukba uzsonnázni.






Megjegyzések

Marika üzenete…
Gyönyörű helyen jártatok!
Csodálatos őszi idő van, kirándulásra csábító.
Marika
mancoka kertje üzenete…
A fotókról is átjön a túra hangulata. Csodálatos helyen jártatok! Biztosan feltöltött benneteket néhány napra és élveztétek a szép időt, szép környezetet. A hab a tortán már a csak az uzsonna meghívás volt. Anno minket is így invitáltak a szalonnasütéshez Zalában. Sokáig emlegettük.
Olyan jó látni a mókikat, hogy ilyen gyorsan (nekünk) megnőttek! Nagyon szép család vagytok!
Juhmeli üzenete…
Marika, bizony alig bírok ülni a fenekemen, se a munkahely, se a kert nem fog meg most. Csak mennék a hegyre, akár minden nap. Esetleg minden nap másikra.;)
Juhmeli üzenete…
Mancoka, még mindig csodálkozom rajta. Ahogy odahúzódott az út szélére a kocsijuk, ahogy megszólítottak és meghívtak minket. Az egész olyan valószerűtlen és mégis olyan nagyon helyénvalónak tűnt. Mi is sokáig fogjuk még emlegetni őket. Mókik pedig sajnos túl gyorsan nőnek. Még én sem tudom követni, felfogni, hogy mennyire.