Veteményes letakarítás

Nagyon vártam már az őszi szünetet. Olyannyira, hogy az utolsó munkanapra már szabadságot vettem ki, hogy otthon maradhassak. Egyedül. Teljesen egyedül. Csak én, a jó idő, a kert, a kertlakók, és A Lista. A végtelen hosszú lista, aminek legsürgősebb pontjai mind benti teendők voltak. Majd belepusztultam, de megcsináltam. Négy óra ruhapakolást. A mókik szekrényeinek átválogatása és a lakás különböző pontjain felhalmozódó mosott ruhakupacok elkoptatása került ennyi időbe. 

Aztán ott volt még a mosogatás. Gyűlölöm. Számomra a legutálatosabb házimunka mind közül. Még így is, hogy a szép új háznak, szép új konyhájában, ablakokkal körülvéve, nyitott tolóajtónál csinálom, mintha csak a kertben lennék. A kiserdő juharjai között röfögő sünökkel és a hangos őszapó bandával. Aztán sütöttem tortát aprómóki negyedik születésnapjára, lufikat is fújtam, és kora délután kijutottam a kertbe is. 

Első dolgom itt mindig a zöldbabkincsek begyűjtése. Főzelék készült belőle íziben, öcsém sonkájából sütöttem hozzá feltétet, így igazán hazai ebéd lett, majd a néhai málnást vettem kezelésbe. Ez a gyümölcssövény mellett, a kert bal oldali részén, Goldi fennhatósága alatt teljesen leamortizálódott, a vesszők összetörtek és lassan több volt az ágyásban a madárhozta sombokor, mint a málna. Kiástam a somokat, majd az újrahasználható málnákat. Feri a hétvégén kapálógéppel szépen helyzetbe hozott, finom, puha földbe ültethettem vissza a málnasorokat. A maradék hely nagyon csábító terület, de nem is igazi hely, mert a kajszifa alatt van. Így csak most ősszel, levéltelenül tűnik napos helynek, de elképzelhető, hogy ide kerül az új mókikert, immár négy kis ágyással. A hétvégén megszüntettem a mókikertet, lebontottam a kerítését, felszedtem az ágyásszegélyeket, kiástam a használható dolgokat belőlük, a tulipánhagymákat, epreket, snidlinget. 

Feri letakarította szinte az egész veteményest. A mókik leszedték az utolsó paprikákat, és hordták a tyúkoknak a zöldet, ez félnapos móka volt nekik. Óriásiakat játszottak odakint ezekben a napokban, csak enni jártak haza. Igaz, mi is így valahogy. Mentettem jövőre mángoldot, ez mindig elszórja a magját, így bőven van utánpótlás minden erőfeszítés nélkül. Mi nem szeretjük, csak nézni, pedig nagyon egészséges, de a tyúkok nem ilyen finnyásak, és hát mi is változhatunk. Kakukkfüvet is ültettem át és szét, a legyökerezett hajtásokból szaporítottam. Szedtem zinniamagot is, nagyon szeretem nézegetni a kis koronáit a kertben is, és vázában is odabent konyhaszolgálat közben. Ezután Feri a veteményes nagy részét is felkapálta a géppel, hogy még az eső előtt vethessek, amit szeretnék. 

Így tegnap délután vetettem néhány sor mákot -kalandvágyból-, és dugtam fokhagymát a sajátból. Ezek olyan fokhagymafejek, hogy nincs középső sor, csak külső, szép duci gerezdek, jó az ízük is, remélem jövőre is jól teljesítenek.

Végül levezetésképpen letörölgettük és beköltöztettük a nyaraló szobanövényeinket a házba. A kerti kaspósok maradnak, amíg lehet, aztán költöznek ők is a téli szállásukra, a szuterénba .

 

Goldi és Lancelot a gyümölcssövényben.

A parikaágyásban.

Utolsó paprikák.

A hölgyek kilátásra vágynak.

 Feri a veteményesben.

 Utolsó zsákmány.

Kész, rajtolhatok a gereblyémmel. 

Zinniák bent.

Zöldbab blansírozva indul a fagyasztóba.

 

'Benjamin Britten".

Málnásítás.

A japán díszfüvek is kidobták a pacifarkakat. Apró porzók sokasága csilingel rajtuk

A hidegágyban spenót, retek, rukola, bazsalikom és brokkoli lakik. 

Egyetlen szem salátám sem kelt ki.

Maradt még sarkantyúka a fűszerkertben. 

Retekízű és csípős, de jól esik ránézni.

Ilyenből indulok.

Nagyon elégedett vagyok, 

még akkor is, ha napokig szedegetem a hajamból a ragadós gazmagokat.

Most szemerkél az eső, de úgy mennék ki megint. 

Nem is tarthat vissza semmi sem.