Mindenféléről. Kertről, kutyáról, felújításról, kirándulásról, mókikról. Alig készült néhány, ez szinte az összes, arról a másfél nyári hónapról. Sokat voltunk itthon, de a képeket nézegetve rá kellett jöjjek, hogy nem keveset mentünk is, és hát itthon sem unatkoztunk.
Babás Szerkövek (Mecsek).
Bálint szarvasbogarat talált.
Nem volt mindig könnyű a terep.
De a kilátás csodás.
Aztán hirtelen felindulásból, egyik napról a másikra, mégiscsak magunk mögött hagytuk öt napra a kertet és kilátogattunk Drezdába. Idén az állatkertet néztük meg. A többi program inkább csak családi volt, játszóterezés, grillezés, kertezés mamával, traccspartik húgommal, játék az unokatesókkal, de amit a legeslegjobban szeretünk ott csinálni Ferivel, az az, hogy minden egyes nap lelépünk valahova a környékre. Sétálunk a mezőkön, felfedezzük a kisvárosokat favázas régi házaikkal, bekukucskálunk a kertekbe...
Hazaérve felújításba kezdtünk. Ablakcsere következett a régi házrészben.
Bár rossz redőnyöket hoztak, végül megoldódott a dolog, hogy az ezüst színűt feketére cseréljék.
Aztán gipszkartonozás, festés következett. Az őszi szünetben pedig Feri építette meg a lerombolt ablakpárkányokat. Hamarosan -pár hét- jöhetnek a függönyök is.
A mókik hetekig így aludtak a nappaliban, amíg a szobáik egy része romokban , más része fólia alá rejtve voltak.
Párszor voltunk Balcsin is. Reggel mentünk este jöttünk, így nem kellett tyúk- és kutyaszittert fogadnunk.
A veteményesben kevés dolog termett. Csak padlizsán. Minden más csak apró kincs.
A paprikatövek nem nőttek nagyobbra a metszőollómnál.
Feri új hobbija minden móki kedvenc időtöltése lett.
Nyárzáró strandolás itthon.
Itt a vége, fuss el véle.
Ennyit találtam.
Semmire másra nem emlékszem. Sajnos.
De persze volt megannyi medencézés, társasozás, főzés, hisztizés, kutyasimogatás, lepkekergetés, mesélés, úszóedzés, fűnyírás, takarítás, ami belefért ebbe a néhány hétbe az iskolakezdéssel együtt.
Megjegyzések