Vagy mondhatnám vissza a naplómhoz.
Megkezdődik a nyári szünet, és újra van időm a kerttel törődni. Molyolhatok benne kora reggel hálóingben, papucsban, harmatban, vagy este szúnyogokkal danolászva. Munka közben a fa alól fogyasztom reggelire a kajszit, vacsorára a sárgabarackot. Bár a gyerekek étkeztetése is ilyen könnyű volna! Amit nem eszek meg, abból lekvár készül, két év kihagyás után a saját barackból. Az egyik fán teljesen elfagyott a termés, a másikon is csak néhány hajtásvégen maradtak túlélők, de annyira éppen elegendően, hogy fedezzék az idei év lekvárszükségletét és minden nap a lekvárfőzés illatával töltsék meg a házat. Mert a mókiknak a lekvár a kajszilekvár.
A legtöbb munkát most a locsolás és a paradicsomok adják. Elég sok palántát neveltem a tavalyi magokból. Újonnan csak San Marzano-t és Roma-t vettem. Fagyosszentek után ültettem ki őket a kertben felszabaduló üres parcellákba, a sárgarépa helyére, ami nem kelt ki, a vöröshagyma helyére, mely szinte nyomtalanul tűnt el. A saját nevelésű paprika palánták a tavasszal kialakított fóliasátorba kerültek, ugyanitt van néhány folytontermő eper, padlizsán, mángold és gumóskömény is. Káposztaféléket is vetettem. A kelkáposzta és a karalábé már szedhető. Lassacskán az uborka és a cukkini is beindul, már nagyon várom, hogy ne kelljen boltban vásárolnom a zöldségeket.
Múlt hétvégén felállítottuk a medencét is, így újra visítozó mókiktól hangos az udvarunk, az utcánkban most már mindenki tudja, az is, akit cseppet sem érdekel, hogy itt a nyári szünet.
Megjegyzések
A rózsát pedig olyan szépen visszametszettem, de így is visszamászott. Örülök, hogy előbb szól, és nem rögtön gyomirtózza...
Legyen szép nyaratok sok rózsával és nevetéssel!