Két évig volt a "miénk" egy kifejlett magnóliafa. Hogy egészen pontosan fogalmazzak az előző házunk előtt állt - illetve áll még most is. Iszonyúan gyönyörű növény. Gyönyörű áprilisban, mikor ezerszámra hozza illatos, halványrózsaszínben játszó, nagy,csillag alakú fehér virágait. Gyönyörű nyáron az élénkzöld, árnyat adó koronája. Gyönyörű ősszel, amikor levelei sárgásra színeződve lehullanak, és felfedik nagyszerű ágrendszerét. Gyönyörű télen a bolyhos nyuszifülhöz hasonló virágrügyekkel berakódva. Törzse alacsony, így remek mászófa.
Akkor meg mi a gond? A mérete, bár nem tartozik a nagy fák közé, kb. 8 méter magasra nő, tehát kisfának számít, de átmérője is legalább ennyi. Ezt a helyet nem csak a levegőben foglalja el, hanem a talajon is, mivel törzse bokorszerűen alacsony. Tudom, le lehetne vágni az alsó ágakat, de akkor már nem azt a látványt nyújtja, hiszen a csodás formája csak akkor alakul ki, ha háborítatlanul nőhet, ahogy a genetikája diktálja. Jobb is letenni a metszéséről, hiszen a magnólia virágrügyei mindig az ágvégeken helyezkednek el, a metszéssel ezeket is eltávolítanánk. Egy szomorú tapasztalat is ezt mondatja velem. Nem a mostani, hanem az ezelőtti költözködésünkkor nem vittük rögtön magunkkal a növényeinket. Tavasszal - mikor a magnóliánkért ment Feri - látja ám, hogy rendezkedett a szomszédba költözött új lakó, se szó se beszéd, megmetszette a virágozni készülő fánkat. Ez nála annyiból állt, hogy minden hosszabb ágát félbevágta. Azóta se heverte ki a fa - és én sem :( ezt a beavatkozást, nem is növesztett helyette újabb ágat, hanem csak sok kicsi gyenge hajtást, melyeken alig van virág. Azóta is felmegy bennem a pumpa, főleg azért, mert a kedves szomszéd vett magának is egy magnóliát és érdekes módon annak az ágait nem metszette vissza ilyen drasztikusan. Néha elkap a bosszúvágy és szívesen törlesztenék, de persze nem teszem. Ahogy Feri mondja, csak verbálisan vagyok erős. Eme rövid kirohanás után folytatnám a japán magnólia bemutatását. Tudni kell róla, hogy évente háromszor kell utána sepregetni, ha olyan helyre ültetjük, amely megkívánja ezt. Egyszer a virágszirmokat, egyszer a termőleveleket, egyszer pedig a leveleket gyűjthetjük alóla össze. Jó darabig nem tudtuk honnan árad az udvarban terjengő diszkrét cefre szag, de mára már ez sem titok: hervadó virágainak szeszes illata-bűze van. A virágok kemény tapintásúak, szívósak, állítólag bogarak porozzák be, ezért kell ellenállóbbnak lennie. Olyan ősi növény, hogy kialakulásakor még nem voltak méhek. A megtermékenyített virágokból csíraképes, piros magokat tartalmazó termés fejlődik. A magokat szeretik a madarak.
Ha ilyen fát szeretnék, a virágokra 10-15 évet kellene várnom. Nem tudom vagyok-e ilyen türelmes.
Megjegyzések