Jelentem, a micusok megvannak. Elmúltak hat hetesek és a szuterénban tanyáznak. Négyből kettő már kezd enni, de a többiek csak szopnak még. Az anyamacska is megszokott minket, a nagy áttörést a májkrémes falatkák hozták meg, azóta nem akarja tőből kitépni a karom a helyéről, ha megpróbálom megsimogatni. A kicsik közül a falánkabbak a szelídebbek -érthető okok miatt- ezek már remekül elsajátították a "hoztálvalamitakkorzörgökneked" magatartást. Egy maroknyi szőrgombóc, teli torokból dorombol és közben hasonló frekvenciában remeg az antennája. Nagyon élvezem a társaságukat, de a tervben sincs, hogy megtartanám őket. Kettőnek már találtam gazdát és nagyon reménykedem, hogy az anyjuk nálunk marad.
Kockás, az anya.
Egy kupac.
