Az én egyik kedvencem. Beleszerettem tömvetelt labdáiba, melyeket tucatjával hozza egész nyáron. Valahányszor kertészeti árudában jártam fájt a szívem érte, de nem lehetett az enyém, mert nem volt kertem. Vásárlása helyett a város utcáin sétáltunk és néztük másét. Mekkorára nő, milyen színű, hova ültetik ... Másodszori költözködésünkkel a mienk lehetett a természet egy kis darabkája, az iskola szolgálati lakásának udvarával (de mi hozzágondoltuk az egész iskola parkosított területét, ami egy "erdő" volt). Ekkor tettem szert anyukám kertjéből hortenzia utódokra, akik a mai napig nem erősödtek meg, nemhogy virágozzanak, mert fene nagy lelkesedésemben nagyon szétszedtem azt az aprócska tövet is, amit kaptam -szaporítási célból. Úgyhogy négy kicsi növényt nevelgettem három évig. Most viszont legújabb és remélhetőleg utolsó otthonunkban nemcsak az apródokat gondozhatom, hanem hatalmas régi hortenziabokrokat is. Szerencsémre az előző tulajdonos rajongott a horikért, ezek voltak az ő "szent virágai", senki nem nyúlhatott hozzájuk. Én sem nagyon merek, mert nem tudom még, hogy milyen fajtájúak, nem láttam őket zölden, csak a téli gúnyájukban. Hozzáteszem, az is nagyon tetszetős: aranyszínű vesszők, bronzos rügyekkel, hósipkás virágokkal. Szóval. A helyük ideális, árnyékos, nedves, a ház északi oldala, vagyis eleje tövében, mondhatni a manapság oly divatos kifejezéssel élve: az előkertben. Azt is tudom, hogy a savanyú talajt kedveli, és hogy virágzatának színe változhat a talaj kémhatásával. Nekünk valószínűleg kerti hortenziánk van, ami általában kék/rózsaszín, ritkán fehér. De ez majd nyáron elválik, ha kihajtottak a levelei és elkezd virágozni. A metszése lenne érdekes téma, de erről igen ellentmondó dolgokat találtam, ezért úgy döntöttem, hogy az idei szezonban megfigyelem a viselkedését, hogy mely vesszőkön hozza a virágokat... Addig is örülök nekik, de nagyon, és már előre büszke vagyok rájuk, amikor majd teljes pompájukban virítanak, pedig nem is az én érdemem.
Megjegyzések