Majdnem kivégeztem őket!


Nem értem. Nap, mint nap bedugtam a kisujjamat a földjükbe, nem szomjaznak-e. Akkor meg mi történhetett? Megint időzavarba kerültem és megfeledkeztem volna a napi rutinról? Megint kiderül, hogy amit tegnapnak hittem az négy napja volt? Úgy tűnik igen, és ennek néhány zeller palántám látta kárát. Nem lehet sivatagban csíranövénykéket nevelni. Még jó, hogy meghallottam a paprikapalánták segélykiáltását - műanyagcserepeik szélére borulva, ernyedten lógatták leveleiket. S.O.S. öntözésemet bordói lé oldatával végeztem, mert már korábban be lett ígérve nekik a kezelés, nehogy kidőljenek. Aztán elhalasztottam, mert úgy olvastam Inlandirnál, hogy nem permetezni kell a palántákat, ha a dőléstől tartunk, hanem be kell öntözni a talajt a vegyszerrel. Persze logikus, a gomba a talajban él, onnan támadja a gyökeret, gyökérnyakat, miért is permetezném a leveleket?  Mivel akkor éppen megkapták a vízadagjukat várnom kellett a következő öntözésig. Hát, ha így folytatom esélye sem lesz a gombának, mert nincs elég nedvesség a szaporodásához. Viszont az öntözést is fel kell vezessem a naplóba, ne csak a Hawaii five 0 emlékeztessen rá, megint péntek van, eltelt egy hét.

Megjegyzések