Ez van nálunk

Minden egyszerre történik.  Nem győzőm kapkodni a fejem. Hetek óta nem esett az eső, szinte nyár van az udvarban. Ennek ellenére a veteményesben szépen kezd kikelni minden, és láthatóvá válik, hogy mi és hova került, mert nem készültek el az ágyások időben, ezért kicsit változtatni kellett a vetési terven, amit persze nem dokumentáltam, úgyhogy meglepetés lesz, mi és hol bújik. Persze a társítást próbáltam betartani, úgyhogy akár úgy is mondhatnám:
- Tudtam, csak nem sejtettem! - ahogy Stallone (Sylvester) is mondja az Oscar c. filmben, ami az egyik kedvencem tőle. Egyedül a téli sarjadékhagyma és a fűszerek váratnak magukra. Az előbbi, gondolom nem nagyon tolerálja, hogy néha-néha átdöngetünk az ágyás szélébe vetett során, az utóbbiaknak meg nem ártana némi nedvesség, úgyhogy lehet, hogy elveimmel ellentétben meglocsolom a vetést, hátha. A tarack és a tyúkhúr egyéb magról kelő gazokkal egyetemben meghódította a parlagon hagyott hátulsó szántót, ahol most térdig érő dzsindzsában lehet megközelíteni a gyümölcsfákat és a csatornapartot békanézési szándékkal. Végül is ez volt a terv: erdő-mező-dzsindzsa, ahol a boldogan ugrándozó gyerekeknek és kutyáknak csak a lobogó füle látszik. Ebből a gyerek és a dzsindzsa kipipálva, mert Petinek lassan tényleg a csak a füle hegye fog kilátszani a gyomból. Az udvarban azért 30 centivel jobb a helyzet, ott a fű még csak lábszárközépig ér, úgyhogy indul a fűnyírási szezon nálunk is. Eddig nem akartam, mert sajnáltam volna a gyönyörű kék ibolya szőnyegünket, de most már muszáj.
Konyha kilátással
 Közben folyik egy kis tereprendezés is, próbálgatom a konyhakert főútvonalát kialakítani, egy verziót már kipróbáltam, de ez még változni fog. Feri újabb adag növényt ásott ki a régi kertünkből, ideiglenes otthonuk a ház mögötti kiságyás lett, ide kerültek a szomszédnénitől kapott évelők is ( árnyliliomok, lángvirágok, margaréták, füzérajak, iringó, és még ki tudja micsoda).  A konyhaablakban már learattuk az első rukolatermést. A verbénáról kiderült, hogy mégsem csírázott ki, mert a paprika vetésben is hasonló növénykéket láttam, vagyis a vakondtúrás gazát nevelgetem. De adok neki még egy esélyt. A hidegágyban néhány paprikapalánta kivételével mindenki jól van, a hősi halottakat valami elrágta.  A tulipánokat is kóstolgatják a meztelencsigák, és a cillagfürt leveleit is lyuggatják apró fekete izék. Ezek lennének a földibolhák? Szóval megszállás alatt vagyunk, de gondolom ez még csak a kezdet. A kis kajszi csak legalul hajt, még jó, hogy az oltás fölött, úgyhogy levágtam szegényt és megpróbálok új törzset nevelni.
Közben Katika fél éves lett, én pedig néha úgy érzem, hogy betöltöttem a százat.

A veteményesben


Saláta

Hagyma

Retek

Borsó ( első vetés)

A gyümölcsösben


Nektarin

Öreg körte

Ribizli

Josta

A virágoskertben

A gyöngyvirágtól lépni nem lehet, legalább lesz talajtakarás

A páfrányért izgultam, de már hajt

Tulipa tarda, Feri kedvence


És még sokan mások


Megjegyzések

Adél üzenete…
De jó, hogy már kikeltek a növénykéid, én még csak a hétvégén vetettem el. És annyi szép virágod van!
Juhmeli üzenete…
Feri keresztanyujáék is csak most fognak veteményezni, de én nem bírtam ki, amint rá lehetett menni a földre, mindenből egy picit vetettem még március közepén. Most jön a második turnus. Csak még meg kell csinálni az ágyásokat.