Tűzeső (Heuchera)

Nem emlékszem már, hogy mi váltotta ki nálam két évvel ezelőtt a tűzeső lázat. Feri kicsit értetlenkedett, de aztán beadta derekát a birtoklási vágyamnak és felkötve magunkra az egyévest, buszra szálltunk (az autó beteg volt (vagy 8 hónapig)). Mivel az új és kibővített barkácsáruháznak nagy területű és viszonylag széles kínálatú árudája a város szélén, éppen két buszmegálló közé esik, caplathattunk a duplasávosítás félkész sávjában a mámorító cél felé, szeptemberi dögmelegben.  Nem hiába. Féláron kaptunk tűzesőket, három félét is, évelő mix néven. Na ezen igazodjon ki, aki nem ismeri a növényeket! Mikor hites uram meglátta, hogy miért is utaztunk fél órát, majd gyalogoltunk a forró aszfalton húsz percet, hátizsákban cipelve a fél ruhásszekrényt, és gyerekszobát, hordozókendőben Petit, még mindig nem értette. A legtöbb növény megsínylette a forró nyarat a műanyag cserepekben, sok elpusztult már, de azért "szakértő szemmel" nézve (turkálva) lehetett egészségeseket is találni. Persze azok sem a legjobb formájukat mutatták.  Mindenesetre én boldog voltam az öt cserép növényemmel, amit visszafelé is hasonló koreográfiával hurcoltunk hazáig, néha megállva, nehogy leszakadjanak az ujjaim a nejlonszatyor szorításának következtében.  Volt, olyan fajta, amiből már csak egy cserepet sikerült begyűjteni (a többi mumifikálódott a boltban), azt otthon rögtön tőosztottam, lett belőle három. A többit nem bántottam. A telet szépen átvészelték, bár volt levéltakarójuk, mert A magnóliafa alá ültettük őket. Tavasszal szépen virágoztak is. Feri akkor szeretett beléjük. Pontosabban ebbe a fajtába:

Még nem derítettük ki, hogy milyen fajtákra sikerült szert tennünk. Majd ha már jobban kiismertük őket, kísérletet teszünk rá. Az azonosításuk többek között azért is nehéz, mert a fényképek nem mindig mutatnak valós színárnyalatokat, és mintázatokat, arról nem beszélve, hogy különböző adottságú termőhelyeken ugyanannak a fajtának más lehet a színe, mérete. Addig is csodáljuk a levelüket, virágukat, szívósságukat, gyors terjedésüket, napon és félárnyékban, télen és nyáron.

A hely kiválasztásakor arra kell figyelni, hogy a déli nap ne érje, mert a levelei elszíneződhetnek, megéghetnek forró nyári napokon. Minél naposabb helyet találtunk neki, annál több vizet igényel, az amúgy szárazságtűrő növényünk. Télálló, és télire sem húzódik vissza, valamennyire "örökzöld" is, vagy "öröklila", vagy "örökmárványos", vagy "örökkapuccsinós", vagy "öröklájmos" attól függően, hogy melyik fajtával van dolgunk. Levelei nagyon dekoratívak, az év minden szakában díszítik a kertet, és rengeteg változatát hozták létre. A tűzeső vaskos gyöktörzzsel rendelkezik, ez teszi lehetővé a legkülönbözőbb adottságú termőhelyekhez való alkalmazkodását. Maga a levélrózsa nem túl magas, ezért is alkalmas ágyásszegélynek, talajtakarónak, de a tavasszal/nyáron nyíló  virágaival együtt, akár 70 cm-t is elérheti. A virágzat a lombjához hasonlóan nagy változatosságot mutat, mind színben, mind formában. A levelek között, hosszú szárakon hozza apró harangokra emlékeztető virágainak bugáját. A virágok színe fehértől a rózsaszínen át a vörösig terjed.  A virág, és a virágzat mérete  szintén fajtafüggő, akárcsak a virágzás ideje. Szaporítása tőosztással és magról is lehetséges. A tőosztással szépen formában tarthatjuk, megakadályozhatjuk a bokor közepének kopaszodását.

Időközben, múlt ősszel Mariska néni kertjéből, egy egész sövénynyi tövet szereztünk. Most virágoznak, Feri oda van értük (is).

Még többet róluk Dave tud