Új ellenség

Kezdődik a "tojásos nokedli szezon".Végre ehetőre nőtt a saláta, és nem csak Jobbraszomszéd néninél. Szeretjük a tojásos nokedlit, de csak salátával. És persze szalonnával. Sült szalonnakockákra borítani a nokedlit, ráütni a tojásokat. És enni kipukkadásig, de legalábbis nehézlégzésig.  A salátába került fejessaláta, zöld és bordó tépősaláta, rucola, metélőhagyma virága. Nem is tudtam, hogy annak is hagyma íze van. Még jó, mert a zöldhagymakarikákat kifelejtettem. Öntet most olivaolaj, balzsamecet, só, bors és Feri kedvéért egy kis cukor is.

Legalább nem csak a lótücskök laknak jól a kertből. Tele van a járataikkal a veteményes. Sorra tűnnek el a hagymák, és a palánták. Minek tartom, akkor a vakondot? Tereprendezésre?

 Valamit ki kell fundálnom ellenük. A vakond is diszkózik még, gondolom a jó porhanyós földünkben sok szaftos gilisztát, és finom rovarokat talál. Be kellene mutatnom neki a lótetű kollégát. Ideális esetben a vakond rájönne arra, hogy a táplálékláncban a szintén rovar- és gilisztavadász, palántanyuvvasztó lótücsök felett áll. És hamm. Kinek is kell konkurencia?

Megérkeztek a kakukkok. Tegnap óta hangos tőlük a kert,  már a rekkenő nyári forróságot juttatják eszembe. Benézhetnének tücsöklakomára. Szívesen adjuk. Akárcsak a milliónyi barna, gömbölyded tyúkhúrmagot a balkáni gerléknek, tengeliceknek, zöldikéknek. És megérkezett az erősítés is: Hu-Húú-Hu Hu-Hú. Örvös galamb fújja a szomszédban a magáét unalomig.

Ha már a veteményes van terítéken meg kell még említenem, hogy megettük az első vetés retkünket az utolsó szemig. Finom volt, és a bolhák, kukacok elkerülték. Már kukkoljuk a következő vetést, de ki kell ritkítani, hogy szép gömbölyűre hízzanak. A répa, a petrezselyem és saláta, amit áprilisban vetettem  nem kelt ki. Még kapnak egy kis időt, de aztán felszántom a sorukat és újra próbálkozom. A fűszerekkel hasonlóan jártam, korianderen kívül más nem lett, de még sóska sem. Velük cserepekben próbálkozom újra. A márciusiak jól viselkednek. A petrezselymet nem kell ritkítani, a növények közötti megfelelő távolságról a vakond gondoskodott. A répát viszont ritkítani fogom. A karalábé kezdi növeszteni a gumóját, a paradicsom viszont sajnos nem örült a fagynak, de talán kiheveri. A hidegágyban mindenki jól van, eltekintve némi szárazságstressztől, amit az okozott, hogy elfelejtettem kinyitni egyik meleg nap a fóliát, sőt a locsolást is. A paprikák rendesen megkonyultak, de két anyámasszony katonáján kívül mindenki jól reagált az újraélesztésre. Hát igen, ha nem az állatok, vagy az időjárás végez velük, akkor majd én.  A benti paprikák megtorpantak a növésben, gondolom kevés a föld, a tápanyag, ha elmegy a hideg mennek az ágyásba, néhány hidegágyban eltöltött nap után. A szőlőn beindultak az atkák. Ha felszáradt a levelekről az eső, kapnak a nyakukba permetleves zuhanyt. És végül újabb kísérletbe kezdtem. Tavaly a komposztba dobált krumplihéjból helyes kis bokrok lettek, és szedtünk is újkrumplit alóla. Idén indítottam egy kísérleti parcellát, ahova szép nagy csírákkal rendelkező, vastagon hámozott burgonyahéj került. Kíváncsi vagyok, mi történik velük.