Bogaras vagyok

Eldöntöttem. Hetek óta halogattam a poloskaügyet (mint sok más ügyet is). Aztán elhatároztam, hogy a körömvirág-ültetvényt fogjuk rovarölővel lepermetezni, mert az volt a kedvenc helyük, mielőtt felfedezik a termőre forduló paradicsomot. Mire odáig jutottam volna, hogy utánajárjak a nekik leginkább megfelelő szernek (a kedvükben akartam járni), már nem találtam a hadsereget. Napokig jártam a kertet, hogy felfedezzem új otthonukat. Persze nem találtam csak néhány kóbor példányt. Ma a paradicsomok között akartam rendet vágni, mert óriásira és túl sűrűre nőttek a bokrok (az is kicsúszott az ellenőrzésem alól). És mit látok? Több száz lakmározó vándorpoloskát. Tudtam! Csak nem sejtettem. Nem is értem, miért nem ott kezdtem keresni őket. Biztos abban bíztam, hogy valami csoda folytán szublimált a díszes kompánia. Nem tétlenkedtek ez alatt a néhány nap alatt, már látszik munkásságuk eredménye is. Mérges lettem. Magamra és a poloskákra. Nem akartam permetezni a zöldséget. Úgyhogy nincs kegyelem senkinek, se jóknak (hasznosaknak), se rosszaknak (károsaknak), bevetjük a Karate Kölyök 2.5WG-t. Remélem használ. Ha nem, akkor lőttek az idei termés nagy részének, egészének. És mi lesz jövőre? Na, nem szaladok ennyire előre csak azért, mert mostanában rosszkedvű vagyok és koncentráció-zavaros. Ezt bizonyítja a kék púp is a homlokomon.  Mert ugye, aki a kombi hűtő alsó fagyasztórekeszéhez akar hozzáférni, az ne a felsőszekrény fogantyúját rántsa meg nagy erővel és csapja homlokon magát a szekrényajtó sarkával. Legalább nagyot nem estem meglepetésemben, már előre felvettem a guggolós alap pózt. Visszatérve az undorító poloskáimhoz, akik ugye nem is bogarak, jövőre majd megpróbálom megcsípni csalinövényekkel, mikor még nem tudnak repülni (álmodik a nyomor : ).

 Aki többet szeretne tudni róluk, itt megkaphatja (a magáét) az információt .