Egy hete nem voltam rendes körúton a kertben. Sok meglepetés várt rám. A krumpli virágzik, be kellene töltögetnem, már egyszer elkezdtem, de nem jutottam a végére. Bogarunk még nincs. Legalábbis krumplibogár. Viszont a sokpettyes virágbogarak Feri ténykedése ellenére is megeszik a rózsáimat. Feri ugyanis a bérgyilkosom. Legyen szó légyről, bogárról, szúnyogról ő elrendezi a számlát velük. Csak az a vakond ne lenne. A paprikaágyásból, ahol múlt héten tombolt és minden egyes nap sírva ültetgethettem vissza a kitúrt palántákat, átlag 10-12 darabot, szóval átköltözött a cukkinik ágyásába. Most azok gyökereihez lehet tömködni vissza a földet. Még van néhány paprika, karalábé, karfiol, bimbóskel palántám, amit ki kell ültetnem. A spárganövénykék is megérdemelnek már egy nagyobb cserepet. A virágpalánták is már kikívánkoznak a szaporítóedényükből. A második vetés borsó is leérett. A petrezselyem és a sárgarépa megint nem kelt ki, mint ahogy a sóska, és sok fűszernövény sem. Utóbbiakat ládába fogom vetni, a sóskával ősszel próbálkozom legközelebb. Répából és petrezselyemből maradt még magom a szakaszosan vethetőkből, úgyhogy teszek egy újabb kísérletet. A mángoldnak egyelőre se híre se hamva, a leveleskel alig kelt ki. A karalábék, kelkáposzták viszont nagyon szépen fejlődnek, már ennivalóak. A paradicsomok virágoznak, és bogyósosdnak. Ezek a január végi vetésből valók. A hasonlóan idős paprikák egy része szintén virágzik. Még mindig van eper és érik a cseresznye, a ribizli. Mindenből éppen csak csemegézni lehet. Híznak a körték és almák is, remélem kóstolni való lesz belőlük is. A virágoskertben már készülődnek a nyári évelők, a liliomok lesznek az elsők a sorban. De a nyomukban toporognak a margaréták, a füzérajkak, amiket Jobbraszomszéd nénitől kaptam. Aggódtam a hortenziákért, mert nem tudtam eldönteni a metszés mikéntjét, ezért nem nyúltam hozzájuk, de felesleges volt, mert rengeteg virágot hoznak, elhanyagoltságuk ellenére is. Vagy éppen azért. :)
Ma reggel nem bírtam aludni, úgyhogy fél hatkor kiültem az udvarra leszedegetni a száráról a borsóhüvelyeket, hallgattam a madarakat, bambultam a kertre, az udvarra, és közben egyre kisebb lett a világ. Mindent szépen lassan beborított a tejszerű, csepegős pára. Akkor kerekedtem fel körülnézni.
 |
Balraszomszéd bácsi gyümölcsöse |
 |
Veteményes hátulról, ahogy a pipacsok látják |
 |
Veteményes eleje |
 |
Készülődő előkert |
Lehet, hogy sokan bolondnak tartanak, de én nagyon szeretem a füveket. Főleg a térdközéptől Melinagyságúra növő, szélben lengedező, simogatnivaló fajtákat. Néztem már sok kertészetben, de nagyon drágának találtam őket. Nem is lesz rájuk szükség, vannak bennszülöttek a kertvégi méteres dzsindzsában.
 |
Azt hiszem nem veszek díszfüvet, gyönyörűek ezek is |
A harmatcseppeknek nemsokára hírmondójuk sem akad, a könyörtelen napsugarak végezni fognak velük. Addig viszont lehet gyönyörködni bennük, meg az iszogató rovarokban.
 |
Eső nem volt, de harmat bőségesen |
Az idősebb körtefák fajtáit még nem tudjuk, de már látszik, hogy a három fa három különböző féle. Szeretem a körtét, remélem finom, lédús fajták lesznek, hogy a könyökömig folyon a levük, ha beleharapok.
 |
Ismeretlen körte 1. |
Megjegyzések
Van apukámnál egy ilyen körtefa, ő piros Vilmosnak hívja. Nagyon finom, de nem áll el télire, meg kell enni.
Köszönöm még egyszer.