Újra kezdődik a nász. Nem tudom, rozsdafarkúéknál hogyan is mennek pontosan a dolgok, de úgy tűnik nekiálltak az újabb fészekalj összeszerelésének. A garázsban felnőtt fiókákat a szülők tegnap előtt még etetgették. Két fióka tolongott a kukoricagóré előtti korhadt oszlop tetején, míg a szülők a földön keresgéltek és hordták nekik az élelmet. Ez megint olyan pillanat volt, amibe mit sem sejtve berobbantam a szokásos reggeli körutam alkalmával. Nem számítottam rájuk. Ők sem rám. A szülők hisztériásan hívogatták a rendkívüli veszélynek kitett fiókákat a góré tetejére. Hosszú unszolásukra az egyik gombolyag végre szót fogadott, a másik viszont alkalmi süketként gunnyasztott az oszlop tetején tőlem két méterre. Csak akkor reppent fel, mikor teljesen megközelítettem. Röppályája még mindig bizonytalan, azt hiszem én nagyobb veszélyben voltam. Gép persze nem volt nálam. Legalább nem azzal voltam elfoglalva. A fiókák egyébként a fő közlekedési útvonalunkban tartózkodnak élelmezéskor, így elég sokszor látni őket. Már nőnek a farktollaik. Talán azzal jobban fognak manőverezni. A felnőttek dolgára visszatérve, ma reggel két hímet láttam, akik kalapálták egymást. Vajon minden fészekalj előtt területharcok vannak? Az elég stresszes élet lehet. Amiből még gondolom, hogy újratöltik a fészket, az a góré tetején megfigyelt gyors papás-mamás jelenet volt. Tehát, ha jól számolom, egy hónap múlva ismét fiókaveszély lesz az udvaron. Azt hiszem, ki kellene raknom egy figyelmeztető táblát, hogy megelőzzük mind a szülők, mind az én hajam kihullását az ijedtségtől. Ha létezik vigyázat őz, vigyázat tehén tábla, akkor rajzolok egy vigyázat rozsdafarkú verziót.
Megjegyzések