Vannak virágaink is

Régen írtam már a dísznövényeinkről. A hasam jobban foglalkoztat. Persze ez nem azt jelenti, hogy a virágoskertben nincsen nap, mint nap valami újdonság, hanem azt, hogy ezekért a szépségekért gyakorlatilag a kisujjamat sem kell mozdítani. Egyszer elültetni, néha meglocsolni, ha nagyon muszáj, aztán nagyjából ennyi. 
A ház előtti kertben liliomdömping van, édes, erős illattal, sárga virágporral az ember orra hegyén. A gyöngyvirágcserje is a csúcsponton van, a hortenziák színesednek, bár én a zöld virágaiért is nagyon oda vagyok, de már rózsaszínbe hajlanak a gömböcskék. A páfrány pedig telis-tele van gyönyörű spóratartókkal, amik apró sárga és sötétbarna gyöngyökként sorakoznak a levelek fonákán.


A tűzeső még mindig rengeteg virágot hoz és ennek örül Lep, a kacsafarkú szender is, aki hosszú pödörnyelvével szívogatja a nektárt a százszámra nyíló rózsaszín csengettyűből. Ha kézzel simítom végig a csípőig érő bugákat, érzem a virágokból kicseppenő nektár hűvösét az ujjaimon. Húsvét óta virágzik kitartóan és nem lanyhuló buzgalommal. Közben jönnek-mennek mellette a kísérők: tulipánok, harangvirágok, oroszlánszájak. Az sem zavarja, hogy a járdára belógva állandó támadási pontot nyújt a nyolchónaposnak, aki mindent megragad, ami a keze ügyébe kerül, legyen szó szőlőindáról, vagy tűzeső fürtöktől. Nem bánja a lassan hároméves motorozását sem, végigsimít Peti fején minden egyes megtett kör alkalmával.

Virágba borultak a leanderek, már az a kettő,a mit nem loptak el és nem pusztult el a téli szállásán. A barackszínű éjszakára behajtogatja a szirmait. Az illatos sötétrózsaszín magjait Feri tavasszal elvetette, a csinos kis magoncokat hármasával ültette tegnap kis cserepekbe. Leanderből őstermelők leszünk.


A konyhakertben rendületlenül virágoznak a rózsák, csatlakoztak hozzájuk a levendulák, az égő szerelmek, a körömvirágok, bársonyvirágok. A tavaly késő ősszel sebtében hátratelepített hamvaskák is virágoznak, bár tudtommal a mi éghajlatunkon egynyáriak, de ők ezt nem olvasták, úgyhogy idén gyönyörűen kihajtottak, és szemnek kedves látványt nyújtanak a szedersövény lyukas pontján a sudárzsályával együtt. Ez utóbbi minden mostoha bánásmódot túlélt, kezdve azzal, hogy télen a feleslegesnek nyílvánított töveket félredobtuk, hogy majd beültetjük valahova. Hát ott is maradtak szegények a szederbokor alá behajítva, de még így is begyökereztek  és most sorra nyitogatják halványlila virágaikat a méhek nagy örömére. A nem feleslegesnek, de a fűszerkertben túl nagynak titulált töveket a lugasnak szánt gyümölcsfák közé ültettem, de elfelejtettem meglocsolni, kornyadoztak is pár napot az ezer fok melegben mire észrevettem. Ők sem haragudtak meg, már csalogatják a rovarokat halvány ajakos virágaikkal.



Ha már a bűnlajstromomnál tartok meggyónom a következőket is. Megint elcsábultam. Többször is. Az első úgy történt, hogy nagyon vágytam a Jeli Arborétumba. Megint. Pedig már többször jártam ott a rododendronok virágzásakor. De idén nem jutottunk el oda. Annál inkább eljutottunk a számomra különösen veszélyes zónának számító barkácsáruházba. És ott láthattam virágzó rododendronokat, egészségeseket, viszonylag nagyokat, elfogadható áron. Hát kettőt be is vásároltam gyorsan. Feri sem akadályozott meg benne, sőt ő választotta az elsőt. Na ennyit arról, hogy ő rántson vissza a földre, ha nagyon elszállnék a vásárlási buzgalmamban. A kert erdő részébe terveztük őket, az nem zavart minket, hogy erdő még nincs. Majd lesz, úgy tíz év múlva. Addig bespájzoltuk őket a szomszéd tujasövénye és a mi málnasövényünk közé. Védve van a tűző naptól, savanyítottuk a földjét, hogy jól érezzék magukat addig, amíg nem kerülnek a végleges helyükre. Illetve az egyiket sikerült elültetni nem sokkal a vásárlás után. A másikat addig halogattuk, amíg a konyuló levelei többet nem álltak fel. :( Pedig locsoltam rendesen. Lehet, hogy az volt a baj. A jövő évi virágbimbóinak semmi baja, úgyhogy még reménykedem, hogy nem haragudott meg örökre és kibékül velünk.

  
A második pedig azzal kezdődött, hogy a kedvenc kertészeti magazinomban múlt hónapban a gyöngyvesszőkről volt egy cikk. Már korábban is nagyon tetszettek, rengeteg képen megcsodáltam őket, kielemezgettem a beültetéseket, az ágyáspartnereit, a növekedését, felhasználási lehetőségeit. Aztán az egész azzal folytatódott, hogy nagyon vágytam Mohácsra a kertészetbe, mert sejtettem, hogy ott sok olyan növényt megnézegethetek, amit eddig csak az újságban sikerült. Peti is jól érezte magát, volt hinta, csúszda, megannyi kipróbálásra váró kutyaól, nyitható ajtajú és egyéb fajta kerti sütögető, csobogók, nagy tó híddal, gyönyörű növényekkel, békákkal, halakkal, patakkal. A nagy választék sok néznivalót jelent és oltári nagy csábítást is. Naná, hogy beadtam a derekam. Legalább hatféle gyöngyvesszőjük volt. Ezeknek sincs végleges helyük, hiába gondolkodtam egész úton hazafelé, ezért a felszedett eper helyére spájzoltam be a legújabb kincseimet.  Többfélét is választottam szaporítási célból. Azt hiszem mostanában jobban teszem, ha itthon maradok, mert nagyon elkapott a vásárlási láz és nem hiszem, hogy használna rá a Rubophen. Pedig az aztán sok mindenre jó, de a kényszeres növényvásárlásból nem tud kigyógyítani. 


Végül pedig a kis kedvencek, akiket tavaly vetettem még a másik kertbe, de sikerült átköltöztetni őket. A kasvirág idén fog először virágozni, a kúpvirágnak már múlt nyáron is örülhettünk.


Megjegyzések

csakBea üzenete…
Szépek a virágaid, irigykedem. Az égőszerelmet felvettem a listámra!
Juhmeli üzenete…
A virágra gondolsz?:)
Köszi az ecetes trükköt, működött. Legalábbis az ecettel, majd kiderül, hogy mit szól a csalánléhez.
Otthon Művek üzenete…
Ez egy nagyon-nagyon szép bejegyzés, olyan jól esett olvasni! Gyönyörűek a képek is, hihetetlen ez a sok-sok virág! Ismerem a csábításnak ezt a démonát, engem is meg-megkörnyékez!
Holdgyöngy üzenete…
Nagyon szép a kerted, a növényeid, s a fotók. Leander lopása: tudod a lépcsőházban évekig nevelgettem -télen, nyáron az erkélyen, mire lett házunk ellopták. A szívem szakadt belé. A kerti fotódat engedelmeddel lementettem, mi is gondolkodunk ilyen szegélyben.
Juhmeli üzenete…
Adél: Kárörvendően hangozna, ha azt mondanám, örülök, hogy nem csak én szoktam elcsábulni?
Holdgyöngy: Nekünk is sok dolgunkat ellopták mire ideköltöztünk, sokszor gyilkos indulatok gyúltak bennem. Van, amit máig nem felejtettem el. Pontosabban egyiket sem felejtettem el. Itt az udvarból eddig még semmi nem tűnt el, remélem ez így is marad.

Köszönöm a dicséreteket, nagyon jól esett.
Otthon Művek üzenete…
Legszebb öröm a káröröm.:) Amúgy engem is boldoggá tesz, hogy nem csak én vagyok nemnormális.:)
Connys Cottage üzenete…
lovely flowers....


hugs Conny