Dolgos napok

Most, hogy nyári szünet van és Feri is itthon van sokat haladtunk az udvar rendezésének ügyében.

Elkészült a kerti sztráda bevezető szakasza. Ez azért is jó, mert nem a hepehupás, gazos, bokatörő részen kell lemenni a veteményesbe, hanem csikorgó, hol süppedős, hol meg kemény sóderen. A süppedős, twisztelésre késztető részről még kell leszedni a felesleges anyagot és akkor ott is lehet egyenes vonalú egyenletes mozgást végezni. A lyukakban bővelkedő eredeti lejáró úgy keletkezett, hogy a földből jéghegy csúcsaként kiemelkedő betondarabokat nehéz régészeti munka keretében még februárban feltártam és kiástam, mert balesetveszélyes volt. Állandóan botladoztam benne, mikor a leendő veteményesbe akartam lejutni, álmodozás céljából. Munkám eredményeképpen már nem a kiálló betonban, hanem annak helyén tátongó gazzal benőtt lyukakban lehetett bukdácsolni. Így szükségessé vált a normális útvonal kialakítása, amihez csak két kritériumunk volt. Ne kerüljön pénzbe és néha legyen vízszintes, de legalábbis a kert felé lejtsen. 



A kitermelt betondarabokból lett a sztráda szegélye. Amit a vakond állandóan túrt és mozgatott. Ezért felszedtük a szegélyt, elegyengettük a terepet, leterítettük a fóliasátrak régi megsárgult fóliáit, visszaraktuk a betont és leöntöttük sóderrel. Így amíg tart a műanyag, addig a vakond csak az ágyásokban túrhat. A szintkülönbséget egy-egy lépcső beiktatásával barátságosabbá tettük. Vissza van még a hátsó rész szegélyének felszedése, lefóliázása, sóderezése. Ha eláll az eső megcsináljuk, mert a kocsibeálló közepén terpeszkedő sóderhalom útját állja további "fejlesztéseinknek". 

Az eső több szempontból is jól esett nekünk. Például körbe tudtuk ásni a már tavaly kivágott almafa gyökerét, amely szintén a leendő kocsibeálló útvonalában állt. Merthogy garázsunk van, aknával, amitől a frász kerülget, nehogy a gyerekek belepotyogjanak, de beállni több szempontból is problémás. Ha elhordtuk a gazzal benőtt sóder és a homokdombot, még mindig akadályoz minket egy betonból öntött négyszögletű izé, ami lehet, hogy régen homokozó volt, most pedig Feri rózsanádjának otthona. Ja és nem ártana kipakolni a garázsból a ránk hagyományozott bútorokat sem. Ez még a jövő zenéje, a lényeg, hogy így tettünk szert  kertünk első (almafa)padjára is, aminek még meg kell találnunk a helyét.
A tereprendezés jelenleg szünetel Feri és egy darázsfészek szerencsétlen találkozása miatt, ahol az emberem lassabban futott, mint ahogy a darazsak szúrtak, de legalább beledöglöttek, mert ezután már csak a bosszú járt lelkes tereprendezőm fejében. Később, mikor  lábra bírt állni és beletuszkolta feldagadt lábfejét az állítható  pántú szandijába, módszeres fészekfelkutatásba és darázsírtásba kezdett. Ennek eredménye négy darázsfészek, egy kiürült flakon légyírtó, és több tucat döglött darázs. Valamint a kifinomodott megfigyelőkészség és tapasztalat, amelynek segítségével megspórolja valamennyiünk számára az ecetes borogatást és a fájdalom, égés, zsibbadás, viszketés okozta éjszakai ébrenléteket.

 Zöldsztráda
Hét méteres sütőtök indák szelik keresztbe a veteményest. Gyorsabban készül, mint a kavicsos.

Megjegyzések

Mammka üzenete…
"Hét méteres sütőtök indák szelik keresztbe a veteményest. Gyorsabban készül, mint a kavicsos."--ez már csak így van!:)))))
Adél üzenete…
A régészeti feltárás kemény dolog. Nekünk is volt részünk benne, mert a kéglit felújítás közbeni állapotban vásároltuk, az eladó az egész udvart le akarta viacolorozni!!!! Ennek előzményeképpen az összes bontási hulladékot elásta szépen. Hogy mi miket találtunk!
Szépen alakulgattok, kitartás!
Ferinek jobbulást!
Nyözö üzenete…
Nekem erről eszembe jut amikor a kert legszebb gyertyánjának (ez de egy botladozva ejthető szó lett...) tetején talált, eredetileg állítólag játszóházat bontottam le tavasszal. Ennek során a fáról lejött egy nagy, rozsdás, lyukas kb. 70cm átmérőjű lavór, egy műanyag kábeldob, porszívó gégecső, műanyag "demizsön" (70-80-as évek epikus darabja), egy talán mosogatógépbe való kerekes drótkosár, pár km-nyi szétrozsdásodott kötöződrót, deszkák, gerendák, panelek, szögek, csavarok, műanyag szárítókötél, 2nm vastag piros(!) műanyagponyva, ácskapcsok, stb., stb. A szerkezet alapja egy 7x7 cm-es gerendacsonkon állt, azt már nem tudtam kiszedni, körbenőtte a fa. Mindenesetre a tákolmány egyetlen előnye, hogy a fa így növesztett egy cca. 2m-es függőleges törzset, majd onnantól szépen szétterültek a nagy ágai, kellemes árnyékot adva a ház előtti déli résznek...

Biztos vagyok még benne, hogy nektek is lesznek hasonló, kusturicai elemekkel tarkított élményeitek. De ha csak menzeli az sem baj. ;-)
Juhmeli üzenete…
Adél, Nyözö: Szemét itt is sok van, de nagy részük újrahasznosítható, vagy energiahordozóként hasznosítható. Építési törmeléket még nem ástunk ki, de mi magunk apránként termelünk, amivel egyelőre nem tudunk mit kezdeni. El kellene ásni a következő lakónak?:) Jó olvasni a visszaemlékezéseiteket, a mi történeteink még nem nosztalgikusak, de már sokasodnak.
Feri jobban van, köszöni a jó kívánságot.