Múlt heti kertkatasztrófa

Hírek a veteményesből: győztek a gombák és baktériumok és az eszetlenség.

Kiszedtük a hagymát, mert elfeküdt a szára, sárgult már. Kitettük száradni, de másnap már sejtettük, hogy valami gond van. Bűzös szag kezdett terjengeni a góré előtt, ahova kifektettem őket pihenni. A gyönyörű nagy fejek behorpadoztak, nyakuktól a belsejük felé elkezdtek rohadni. Feri szerint nem lett volna szabad a napra tenni. Lehet. T.-ke anyukája szerint túl korán szedtük fel. Szerintem meg ez egyszerűen nem volt normális menete a dolgoknak. Ferit izgatta a téma, szerette volna, ha egyszer neki lenne igaza :), ezért utánanézett. Kiderült, hogy bakteriális fertőzése van (már a hagymának), amit a csapadékos időjárás okoz. Ha-ha-ha. Először a bőséges reggeli harmatot gyanúsítottam, aztán rájöttem, hogy mégis miattam van az egész. A hagyma közé vetettem sárgarépát négyszer is. Az utolsó vetéseket locsolgattam is. Ennek örültek meg a Pseudomonas alliicola baktériumok és kezdték meg működésüket. Kármentő akciónk eredményeként a kombihűtő fagyasztórekeszében a disznóvágás illata lengedez, disznó nélkül, de hagymakockákkal. Összegzés: a répák nem keltek ki, de a hagyma elrohadt. 

Az idén egyik legjobban várt csemege a kukorica volt. A szárazság dacára szépen kikelt, növekedett, dédelgette az arany és réz hajú babáit. Én pedig szimatoltam a finom illatát és eme tevékenység közben lestem, hogy mikor lehet megkóstolni végre. Így tettem szert egy újabb ismeretre. Illetve többre is. Az első, hogy a poloskák is szeretik a kukoricát. A második, hogy a kukoricán dísztökök híznak. A harmadik, hogy golyvás üszög nő a szárán és sok cső csúcsán. Ez állítólag elterjedt gombabetegsége a kukoricának, a hőingadozás okozta sebeken keresztül fertőz. Nagy fehér kidudorodások nőnek a száron, a csöveken és ha felboncoljuk a fehér zsákot, finom fekete  port találunk benne, ezek a spórái a Ustilago maydis nevű üszöggombának. Hát nem örülök a találkozásnak. Védekezés ellene nincs.

Ezzel még távolról sem merítettük ki a gombák tárházát. Felütötte fejét a burgonyavész is. Napról napra száradtak a Charlotte krumplika szárai. Gyorsan ki is szedtük, nehogy a gumóra is átterjedjen a fertőzés, de elkéstünk. A kiszedett gumók nagy része két nap leforgása alatt megbarnult és elrohadt. Így amikor megláttam, hogy a paradicsom levelei is kezdenek pöndörödni, meg az uborka sárgulni, meg a Laura krumplika lombja száradni, döntöttem. Permetezünk Phytophtora ellen. Ránk egyáltalán nem jellemző módon végre is hajtottuk a műveletet. Utólag kiderült, hogy rossz permetszerrel. Addig stimt, hogy gombaölő, csak éppen pont ez az egy nem való zöldségekre. Úgyhogy kukorica, krumpli, uborka eldob. Paradicsom leszed, megmetsz, eldob.
Kérdem én: -Hová tettem a „vegyszerhez nem nyúlok” eszem? Vagy itt bent a fejemben az egyetlen idegsejtemet is gombatámadás érte? Lusta voltam bejönni, csatlakozni a világhálóra, elolvasni a biztonsági adatlapot, használati útmutatást még egyszer, de nem voltam rest bekeverni és felrakni Feri hátára. Bezzeg januártól kezdve locsolgattam, nevelgettem a növények egy részét, minden nap ellenőriztem őket, spriccoltam,  átültettem. Most pedig kidobtam. A leckét megtanultam egy életre. Ez a tanulóév.

Mindezek közben pedig hirtelen, mindenféle figyelmeztetés és előjel nélkül elszáradt az egyik őszi ültetésű körtefácska.:( Visszavágtam, ha nem hajt őszig újat teszünk a helyére.



És a végére még ez is. Vakondkoma legújabb gaztette.

 A koma kiásta a magnóliafát. Először nem értettük, miért száradt el egyik napról a másikra a teljes lombozat. De Feri, mint nagy vakondszakértő és növénymegmentő észrevette, hogy a jószág aláfúrt és a fa a levegőbe lógatja a gyökereit. Gyorsan visszatömködtük a földet és meglocsoltuk, reméljük túléli.

De az eső végre esik, Kacinak kinőtt egy foga, és a rózsáim szebbek, mint valaha. Érik a szeder, vadon nő és mászik a hajnalka a ribizlifára és tervezem, ősszel milyen fákat ültetünk az udvarba, hogy legyen árnyék ezeken a jó kis forró nyarakon. Lelki szemeimmel már látom a függőágyat a nyírfákra függesztve benne az egész családdal. :) Megtaláltuk a hintát is a szuterén pakolásakor. Használatba is vették a mókuskáim. Az eső pedig biztos azért nem került el minket, mert egy tucat doboz várta a szabad ég alatt, hogy átválogassuk a tartalmukat. Sprinteltünk egyet a fóliákkal, hogy letakargassuk őket, nehogy kár essen a tartalmukban a háromperces zápor alatt. Aztán mire bepótolta az eső az elmaradását, addigra mi is kész voltunk a pakolással.





Szeretem a kertemet (is).


Megjegyzések

Adél üzenete…
Jól feladtad a leckét ezzel a hosszú bejegyzéssel, egy csomó hozzáfűznivalóm van. Haladjunk sorrendben:
Kész horror, amit leírtál. Az ember nem is gondolná, amíg ki nem próbálja, milyen nehéz mesterség a földművelés. Mert ugye távolról szemlélve nagyon egyszerű. Elveti az ember a magokat, és vár. Ha esik az eső, akkor tök jó. Ha nem esik, akkor locsol, és akkor tök jó. Aztán betakarítja a cuccost. Ha-ha-ha.
Ezekbe a gomba és egyéb ügyekbe én nem is ásom bele magam idő és hozzáértés hiánya miatt. Mivel a kert nekem a méreténél fogva is csak játék, ami szarul néz ki azt likvidálom.
A rózsáid valóban gyönyörűek, egyéb virágok nemkülömben, Kati pedig tüneményes, ahogy mosolyog!
Az utolsó kép eszméletlenül hangulatos, tök jó az égnek az a vihar előtti (vagy utáni?) színe.
Nagyon tetszik nekem ez a kis vidéki eklektika, virág, zöldség és minden látszólag indokolatlan helyeken.
Apropó, bal oldalon az a lombos dolog nekem is van, rózsaszín virága van egyenlőre egy darab, de maga a növény ilyen jó nagy, hogy is hívják?
Juhmeli üzenete…
Ebből a borulásból nem lett eső, de másikból szerencsére igen. A kert, ahogy mondod zavaros:), jó sok virággal. Azok egyrészt ágyásszegélyek, meg kártevő el/megzavarók és hasznos csalogatók is. Meg itt nem gyepet kellett ásni a lejárt szavidejű magok elvetéséhez. Ez a kert magbank is, meg előnevelő, nemcsak éléskamra.:)
A balra nagy neve pillangóvirág. Nálam még csak bimbós.
Jó, hogy megvagy!
Kárpáthyéklánya üzenete…
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
csakBea üzenete…
Sajnálom a kudarcaidat! Ha ilyen nehéz a zöldség termesztés akkor is, amikor helyben laksz, azt hiszem felesleges is próbálkoznom komolyabb dolgokkal.

Bár a nyírfa tényleg gyönyörű, szerintem árnyékot nem sokat ad. Ha árnyékot akarsz, ültess vadgesztenye fát! :) vagy szelídet, de az kényesebb- nálam már pusztult el olyan is :(
Juhmeli üzenete…
Kedves csakBea!
Ne add fel! Én sem teszem. Van, ami sikerül van, ami nem. Ki kell kísérletezni. És itt most tényleg én is elhamarkodott voltam, nem kellett volna permetezni, meg locsolni. Minek is szóltam bele a természet rendjébe. Kevesebb lett volna a kár. Majd jövőre máshogy lesz.

Köszi a tippeket a fákat illetően 2000 négyzetméteren sok minden elfér.:) Van hely próbálkozni.

A követőim közül eltűntél, de nem én töröltelek. Csak azért írom, nehogy félreértsd.
csakBea üzenete…
Köszi, észre sem vettem, hogy elvesztem! Nem tudom, hová tűntem, de már meg vagyok :)