Anarchia

A természet átvette az irányítást. Itt most nem az egetverő gaztengerről lesz szó, hanem ajándékokról. A természet és a korábbi tulajdonos váratlan és véletlen ajándékairól. Mert bármerre is járok a kertben, lépten nyomon olyan növényekbe botlok, amit nem vetettünk. Örülni szoktam a meglepetésnek és békén hagyom őket. Így kerültek a hátsó virágágyba a petúniák, a körömvirág, az oroszlánszáj. Ez többek között köszönhető a gyomlálási szokásaimnak is, amik az élni és élni hagyni elven alapulnak. Vagyis csak akkor szakítok rá időt, ha már nagyon-nagyon muszáj. Így a csíranövénykéknek van elég idejük növekedni és megmutatni, hogy nem tyúkhúr, vagy madársóska lesz belőlük, hanem dísznövény. 

 Vannak azonban olyanok is, akik visszaélnek a bizalommal. Ezek lettek a kert szépséges vagy éppen finomságos szörnyetegei. Az elbontott fészer repedezett betonlapjai között óriásira nőtt paradicsombokor már ráhajlik a sóderes bekötőútra. Jelenleg ez az egyetlen, amin érik a bogyó, sőt lassan meg sem bírjuk enni frissen, akkora mennyiségben terem. A veteményesben hajnalka futott a ribizlifára, a rózsabokrokra, ott adott randevút a lassan tízméteresre növő sütőtöknek. Összefonódásuk vetett véget a kerti sztráda használhatóságának. A minap azt vettem észre, hogy a lugas felől közelítem meg a veteményes távolabbi részét, mert az utak járhatatlanná váltak a keresztbefutó indák miatt. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Ma reggel első dolgom volt, míg a többiek aludtak, hogy kicsupáljam a ribizlire tekeredő tölcséres gyönyörűséget és visszametszem a hódító tököt egy kövérebb terméséig. Így újra járható a kerti út, mert a talicskányi hajnaka után még öt talicska korábban az útra hajigált gazt toltam a kert végébe komposztálódási céllal. Ez nem a veteményesbe lesz visszaforgatva, hanem a hátsó szántóföldi rész barázdák közötti árkait szelídíti majd meg, hogy bokakímélő, kellemes járás essék egyszer rajtuk. 





Talicskázás közben észrevételeztem azt a tényt is, hogy a múltkoriban felfedezett fűzfanövendék magasabb lett, mint én, úgyhogy hamarosan dönteni kell a sorsáról. Mellesleg a széllel nemcsak füzek és diók települnek a kertbe, hanem a karalábék között tölgymagoncot is találtam. Még róla is gondolkodom. A fűz esetében arra jutottam, hogy hiába akarna 25 méteresre megnőni, mint a háttérben a szülei, bokor lesz belőle, aminek az évről évre visszavágott vesszőiből új bokrokat gyökereztetek, és kerítést, meg növényfuttatókat fonok. Egyelőre az elmélet jól hangzik, a gyakorlatban meg majd kiderül, hogy nullás kézügyességgel tudok-e vesszőt fonni.

Az eperágyásra rá sem lehet ismerni. Nem azért, mert kigazoltam a korábbiakban bemutatott területet, bár már az is folyamatban van. Ez nem a pázsittal benőtt parcella, hanem az eperrel brutálisan benőtt másik szekció. Ez talán a jobbik eset: eper talajtakarónak. Burjánzik a szeder is, de nincs senki útjában, úgyhogy még maradhat, akárcsak a sosem termő, de már kiöregedett zöldbabok és cukkinik. Eljátszottam a gondolattal, hogy kiszaggatom őket, de amíg megvannak, addig sem a gaz nő a helyükön. Sőt a bab jót tesz a talajnak. A pillangóvirágom pedig gyönyörű, csak kár hogy a földön fekszik. Bár most minden talajtakarásnak örülök.:)

Megjegyzések

csakBea üzenete…
Ááááhh nem ér fájdítani a szívemet :) A magokat köszönettel elfogadom, ha nem gond neked.
Adél üzenete…
A koktélpari nálam is vadon terem, két év után tanultam meg, hogy nagyon szigorúan kell bánnom vele, különben a fejemre nő. Büdös kölyke.
Legalább hetente hónaljazom, tépázom, kötözöm, mert nálunk a szó szoros értelmében nincs helye az effajta viselkedésnek!
Viszont arra nincs szó, hogy milyen finomságos!
csakBea üzenete…
Melinda! Elküldtem a címemet, írd már meg légy szíves, hogy ,megérkezett-e, mert címjegyzékembe valamiért nem tudlak beírni, azt írja helytelenül adtam meg az email címet!
csakBea üzenete…
Köszi, hülye ez a citromail, így most simán el tudtalak menteni.