Elaprózzuk

De legalább haladunk. Úgy vettem észre, hogy állandóan halogatunk egyes munkákat, de ha egyszer belevágunk, akkor pikk-pakk elkészül és utólag kiderül, hogy nem is volt olyan vészesen nehéz, bonyolult és nem került olyan nagyon sok időbe. Így most több dologba is belekezdtünk.
Feri balul sikerült darazsas lépése után olyannyira jobbul lett, hogy a leendő kocsibeálló ívébe rondító betonizét egy óra csapkodás és káromkodás után, végül lehiggadva, ésszel húsz perc alatt szétszedte. A betondarabok utána egy ideig az udvar közepén csücsültek, majd a macskák érkezésével beteljesült a sorsuk, a kerítés mellé lettek vonszolva, görgetve, hátha kevesebb lyukon, ritkábban járnak át Jobbraszomszéd néni macskaevő kutyájához. Persze a szomszédlátogatások száma nem csökkent a kerítés alatti lyukak számával, csak a menekülési útvonal lett lényegesen kevesebb.


 Aztán megállapítottam, hogy már megint késésben vagyok, mert a lugasnak szánt gyümölcsfák vesszőit nyár közepén kellett volna 45 fokos szögben a támrendszerhez kötözni, hogy majd ősszel tovább közelíthessem őket a vízszinteshez. Ehhez csupán a támrendszer hiányzott, úgyhogy annak is nekiálltunk. Kiástunk négy használaton kívüli betonoszlopot, ebből egyet eltörtünk, így három oszloppal és egy újabb rakat betonhulladékkal indultunk neki a feladatnak. A betonoszlop nehéznek bizonyult, ez azt jelenti, hogy én meg sem bírtam mozdítani, így a szállításhoz kőkorszaki, de jól bevált módszert választottunk. A téli tüzelőből maradt meg pontosan négy vékony fadarab, ebből három viszonylag egyenes. Ezeken görgette Feri a betonoszlopokat a kitermelési helyüktől a felhasználási helyükig, át az egész füves udvaron (kb. 40 méter), majd egy kis részt még a gazban álló szántón. Már csak a drótokat kellene kihúzni, ágakat hozzákötözni. Lyukfúrót kértünk kölcsön és a fúráshoz volt önként jelentkező segítség is.


 A legutóbbi belekezdés a kocsibeálló projekt harmadik felvonása volt. A nyomvonalba borított néhány mázsányi homokról és sóderről van szó. A homokot Feri áttalicskázta az előzőleg megépített átmeneti homoktárolóba, amit az udvarban hányódó több tucat kisméretű samott téglából készített. Így megközelíthetővé vált a garázs, immár kocsival is.


 Egyenlőre ennyi, de még akad tennivaló a gazirtáson, fűnyíráson, kényszeres tervezgetésen, kényszeres növényvásárláson és növényszaporításon, nem kényszeres, de véletlenszerűen előforduló növénykipusztításon és rég kivágott fatuskók kiásásán kívül is.

Elrettentő: a képen az eperágyás (nem) látható. 

Feri kérdezi is, minek nekem díszfű, ha egyszer csillagpázsitból van gyepem lassan az egész veteményesben.

Hát így állunk.





Megjegyzések

Mammka üzenete…
Olyan élvezetesen írsz!!!!!:)
Kedvenc képem: férfilábnál a cicus.:)
Eperágyás_nem ltható.:)
Ismerős.:)
Adél üzenete…
Nagyon jó, ha ezekhez a nemszeretem munkákhoz van segítség.
Egyszercsak azon veszi észre magát az ember, hogy már megbeszéli a kutyával (esetetekben a macskával) a teendőket, illetve, hogy megfelel-e neki az időpont.:)
Juhmeli üzenete…
Az állatok mindig mindenben benne vannak, a szó szoros értelmében. A kölykök is, bár ez már nem annyira megnyugtató.:)
csakBea üzenete…
Mindegy, hogy lassan vagy gyorsan, de haladtok, és a tiétek. Ez a lényeg.
BoGyo üzenete…
Kicsit megnyugodott a lelkiismeretem, nálunk is így néz ki az eper! :)
Juhmeli üzenete…
Bea teljesen igazad van. Olyan amilyen, de a miénk. Különben is, ha elkészül mivel fogom szórakoztatni magam és foglalkoztatni a családot?

BoGyo: Akkor most az én lelkem is megnyugodott.:)