Felcserélődtek a szerepek. Általában én szoktam kísértésbe vinni az emberemet, vasárnap viszont ő állt elő vágyaival. Biztosra ment, tudta, hogy ilyen ajánlatot soha nem utasítanék vissza, borítékolható volt a bűnbeesés is.
Bár decemberben elköltöztünk, még visszajárunk a régi házhoz, a régi kertbe. Megnézni a fákat, melyek oly kedvesek voltak nekünk, az aranyfa- és málnasövényt, amit mi telepítettünk, a virágágyakat, melyeket mi hoztunk létre, de már visszahódította a fű. Azt terveztük, hogy megmetsszük a dúsra nőtt aranyfasövényt. Bepakoltuk a sövénynyírót, a hosszabbítót, a pokrócot, a hisztifelszerelést, a kismotort, a törpemókusokat és átautóztunk a szomszéd városba (kb. 6 perc), ráfordultunk az öreg gesztenyefasorra, mikor Feri azt mondta, vasárnap van. Vásárnap. Majd elhúzott a kocsibeálló előtt, tovább a fasoron, és célba vette Pécset. Persze az előjáték már hetek óta tartott, de eddig csak mondogattuk, hogy jó lenne megnézni az állatvásárt, hátha kapok olyan cicát, mint gyerekkoromban Kata kandúr volt. Meg házi szaporítású, olcsóbb növényeket is nézhetünk, nem mintha nem lenne így is elég sokféle a kertben. Meg csak úgy, kimozdulni. Úgyhogy rögtön beadtam a derekamat, magamban erősen fogadkozva, hogy nem veszünk semmit. Állhatatosságomról annyit, hogy csak egy újabb japán juharral, egy tő lobéliával, egy kerti tollbugával és egy évelő tollborzfűvel megrakodva érkeztünk haza. Mind alkalmi vétel volt. Vagy nem is láttam még őket élőben, vagy csak sokkal-sokkal drágábban. Élveztük a sok kutyacicakacsatyúkocska bámulását, simogatását és azt is, amikor Kacit dicsérgették az árusok, hogy milyen aranyos kis legény. Feri is megszerezte magának az évek óta áhított amerikai fánkot, Peti pocsolyában és sárban dagonyázott, Kaci pedig kapaszkodott apába erősen és nyávogott a kutyáknak. Nya.
Megjegyzések