Izgató dolgok macskák és macskatartók számára.
Örökbe fogadtunk két cicát. A macskavállalás tervezett volt, bár nem erre az idényre, de hát van úgy, hogy becsúszik a dolog. A macskatartás rég elfeledett örömei, aggodalmai, bosszúságai és kötelezettségei elé nézünk.
A jószágok semmi idő alatt megszoktak minket, persze ebbe besegített néhány finom falat is. Olyannyira ragaszkodók lettek, hogy hajlandók besegíteni a házi munkába is. Sepregetni, gazolni, dugványozni, betonoszlopot kiásni... Akkor is velünk akarnak lenni, ha bemegyünk a házba. Az ajtó előtti lépcsőn ordítanak és próbálnak beugrani a kisablakon, amit most már rutinosan bezárunk, így csak lógnak a párkányába kapaszkodva, orrukat az üveghez nyomva, váltásban.
Most már tényleg mondhatom azt, hogy egész álló nap etetek valakit, mindig nagy a sorban állás. Meg állandóan keresek valakit. Hol Petit, hol Ferit, hol az állatokat. Egyelőre Kati a biztos pont az életemben, míg meg nem tanul járni. Meg állandóan aggódok a macskák miatt, akiket kerítés nem állíthat meg, ha valami érdekes és zörgő dolog van a szomszédban. Aggódok, mert Balraszomszéd bácsinak borjú méretű medveölője, Jobbraszomszéd néninek macskaölő vizslája van. Persze udvarunk legújabb lakóit nem izgatják ezek az apróságok. Naphosszat kergetik a pillangókat, gilisztára vadásznak, fára másznak, vagy éppen formába hozzák a növényeimet. A kiszáradó öreg cseresznyefa így többféle örömöt nyújt kicsiknek és még kisebbeknek. Az erika bokra már nem csak nekem kedves, hanem a macskák kedvenc pofozkodó fotele lett, úgy kifeküdték a közepét, hogy ágakkal kell megvédenem a roppant ingerlően zizegő hajtásait a további alakformálástól. A tollborzfű várva várt virágzata legalább annyira csábító. Elbújni, becserkészni, ráugrani, megpofozni kihagyhatatlan móka. Ennek eredményeképpen az évelő len gyengécske szárai a földbe döngölve fekszenek, remélem jövőre azért kihajt. Ha megunták a zöldségeket, lehet a csőgörényt üldözni, amit egyik este mérgemben kihajítottam az udvarra. Másra úgysem jó, mert nem tudom legyömiszkölni a lefolyóba, de Peti megtalálta és látott benne fantáziát. Motorral vagy anélkül húzza maga után, a macskák meg uccu utána, remek mulatság. Ha pedig már elfáradt az aprónép, megpihen a hátsó lépcsőn hagyott papucsaink között. Mi pedig melléjük kuporodunk és ellessük tőlük a macskafilozófiát.
Lazíts!
Megjegyzések
Már olvaslak egy ideje, de még nem ugattam bele :D
Nagyon cukik!
Lesz vele gondod elég, de kárpótolnak mindenért.
Ne aggódj értük, van kilenc életük, majd megoldják valahogy, hogy kitartson vagy tíz évig.
Olyan, mint nálatok a sötét cirmos itt is van, éppen alig egy éves, ahhoz képest, hogy zömében benti cic, már vagy két életet elfogyasztott.
Marad még neki.
Jó itt nálad!
Nevük van már?
Szép lett a kerted, már annyiszor akartam írni, láttam kicserélted a fejlécen a fotót.
Pedke: Nevük van, a fiúk már első naptól kezdve Tigriskének és Havasnak hívják őket.
Mammka: Egyelőre a károk helyreállnak maguktól is. A későbbieket kíváncsian várom.
csakBea: A cicusok szigorúan kintiek, bár néha bepróbálkoznak, de hamar elkapjuk a grabancukat. Gyorsan tanulnak, ma már a nyitott ajtó előtt sziesztáztak. Persze, ha akarnak gyorsabban érnek be a konyhába mint én.
Holdgyöngy: Félretettem a "kényelmességet" és belevágtunk. Nem bántuk meg. Csak ne aggódnék állandóan, ha nincsenek szem előtt. Nagyon szeretnek velünk lenni, sokszor nem is ételért, hanem simiért sírnak.:)
A kert látványos, és szerencsére a fotókon nem látszik, mitől zöldül.:)
A macskák különös lények. Életfilozófiájuk nagyjából ennyi lehet: Kaja, játék, alvás, teljes szabadság és kényeztetés, de csak ha én akarom!
Hát nem tökéletes?:)