Érik a körte. Vagyis potyog a körte. Ami potyog az kukacos. Szerencsére a kukacok a fogyasztásra alkalmatlan magházat részesítik előnyben, így mi is jól járunk. Ami szép piros, vagy sárga az belül már szottyos, semmire sem jó. Ezért úgy döntöttünk, hogy a maradékot zölden szedjük, és meglátjuk, mi lesz velük. Kettő biztos: befőtt lesz belőlük, meg ajándék. Mert rengeteg van belőle. Az idei második sikertörténet. A karalábé volt az első.
A többit képekben:
A szüretből mindenki máshogy veszi ki a részét. Van, aki szedi. Van, aki szereli a létrát. Van, aki előmelegíti a ládát és helyrepofozza a gyümölcsöt. És van, aki válogat. Ép vagy gyanús?
A telken már eredetileg is volt három körtefa. Mi is ültettünk kétfélét, hogy biztos legyen olyan is, amit mi (én) szeretünk. Ebből egy új kipusztult, de még így is ötféle körténk van, mert az öreg fán úgy tűnik, hogy van egy gömbölydedebb és egy hosszúkásabb fajta is. Valószínűleg a gömbölyűt oltották. Majd, ha rendesen érik összehasonlítjuk őket egy körtekóstoló alkalmával. Most viszont csak szedjük, szedjük, szedjük.
Megjegyzések
Hú de poénos vagyok ma reggel!
De komolyan, szép mennyiség, ügyesek vagytok, jó csemege lesz a hosszú télben.
A körték, amik már érettek, nagyon finomak, lédúsak, bár nem fűszeresek, de legalább kukacosak:).
Ferinek a pirosak ízlettek a legjobban, de ő nem körterajongó. Nekem mindegyik finom, ha a leve szépen lassan a könyökömig kúszik, miközben eszem.
Még egy kérdés a sásliliomokról. Látom oldalt, hogy neked van piros virágú. Erről meg azt olvastam, hogy a tűző napon megéghetnek. Ez igaz? Mi a tapasztalatod róla?
Nagyon klasszak az oldalt lévő képek, látom a cicák már mindent és mindenkit behálóztak. És a kis kopaszok is tündériek. Te jó ég, mikor voltak az enyémek ilyen kicsik!
A díszcsorbát én is úgy olvastam, hogy vissza kell vágni, mert megnöveli az élettartamát, ami egyébként 8-10 év. Az enyémek is elvirágoztak, egyesek szára el is feküdt, úgyhogy nálunk is időszerű lesz a dolog, én a tövéig vágom vissza. Alul van egy csokor fűszerű levele, addig gondoltam a fodrászkodást. Amelyik szára már korábban eltört, az három új szárat hoz bimbókkal. Persze gyengébbek, mint az első, de úgy tűnik lesz egy kis utóvirágzás. Remélem ez nem rontja a jövő évi virágpompát.
A sásliliom nálunk tűző napon van, csak este öt- hat órakor ér oda az árnyék. A virága nem károsodott, azt az egyetlen napot, amíg él, teljes szépségében hozta. A nyárközepi szárazság miatt a levelei elsárgultak kicsit, de azért, mert nem locsoltam. Most már az is helyre jött, de idénre ez a virág már elvégezte a magáét, lassan visszavonul majd.
A kölykök sajnos gyorsan nőnek, mindenki mondja, hogy most élvezzem ki minden pillanatát. Mindig erre gondolok, mikor egyszerre hisztiznek valamiért:)
Amit a kölykökről mondanak sajnos így igaz, néha a sírás kerülget (olyan mosolygós) ha visszagondolok, hogy milyen aranyosak voltak. Ők meg nem szeretik, ha meséljük nekik, mert szerintük kinevetjük őket ( mert mosolygunk)csak a férjemmel nosztalgiázhatunk. Ha eszembe jut ahogy egy szál gatyában vagy pelenkában meg egy pólóban szaladgáltak azzal a formás barna lábszárukkal, jahj! :)