Ujjas juhar (Acer palmatum)

Szeress bele egy fába. Egy olyanba, aminek sem az ára, sem az igényei nem egyeztethetők össze azzal a valósággal, amivel rendelkezel. Igazából jó darabig eszembe sem jutott, hogy valaha is telepítenék ujjas juhart a kertbe. Nem azért, mert nem tetszett, hanem mert idegennek éreztem, és kényesnek is. Nem nekünk valónak. Ismertem az igényeit, a rigolyáit, a sokoldalúságát, a szépségét, hogy minden évszakban mutat valami csodálatosat. De nem kellett.
Egészen addig, míg a végzetes barkácsáruházban meg nem láttam egy példányát tavaly ősszel. Nézegettem, nagyon tetszett, de az ára nem, nem vettük meg. Na nem azért. Nem lett volna hova tenni, meg még teljesen ura voltam káros szenvedélyemnek. Meg talán azért is, mert éppen a vadiúj fürdőszoba tervezésével voltam elfoglalva. Meg Kacival, aki akkor született. Meg a több tucat növénnyel, ami arra várt, hogy átköltözhessen az új kertbe. Egy szó, mint száz, akkor otthagytam az áruházban. Aztán tavasszal, mikor bezsong az ember és egy csomó dolgot leáraznak, ami tavalyról  megmaradt, persze visszamentem és megnéztem újra. Leárazták sok más toplistás növénnyel együtt. De tartottam magam az ész érvekhez és persze akkor inkább a veteményesre, a hasunkra koncentráltam. Újra ott hagytam. De akkor már akartam. Most nyáron viszont már azzal a szándékkal kerestük fel, hogy ha még nem vitte el más, akkor hazahozom és majd csak lesz valahogy, kitalálunk neki valami klassz helyet. Odafelé végig azt mondogattam magamnak, hogy remélem már nincs meg. Akkor a pénz is megmarad, és kevesebb gondom lesz. De ott várt, ahol egy évvel korábban is. Úgyhogy a kocka el volt vetve, hazahoztuk. Még mindig várja, hogy a helyére kerüljön. Nem siethettem el a beültetést, körültekintőnek kellett lennem. A legnagyobb probléma nálunk az, hogy nincsen árnyat adó fa a kertben. Márpedig a tűző napon, forróságban megperzselődnek és lehullanak a levelei. Ezért is várunk a kiültetéssel. A barátságosabb őszi nap nem fog kárt tenni benne. Jövőre pedig, mire jönnek a könyörtelen sugarak árnyékolót kap. Ricinust. Egészen addig, míg az árnyat adó hazai rokona, a mezei juhar fölé-mögé nem nő. 


 Acer palmatum 'Orido Nishiki'
 
Ja, Ferinek egyáltalán nem tetszett, hozzáteszem most sem, de kárpótoltuk egy másik kissé (na jó, sokkal) borsosabb árú példánnyal, előrehozott névnapi ajándéknak. Mert mire névnapja lett volna, addigra biztos nem lett volna meg. Nálunk legalábbis így szokott működni a vásárlás. Ha kell, nincs. Ha nem kell, van. Ha kell, ha nem, megvesszük. A növényekkel legalábbis így működik.


Acer palmatum 'Dissectum viridis'

Végül pedig az egy bolond százat csinál alapon, vásárfiának hoztunk haza egy piros lombú példányt is, ami, mivel árnyékban van már egy hete, kezd bezöldülni. Ez tényleg nem volt drága, mert nem is olyan idős, mint a kertészetben nevelt társai.



Szóval van három ujjas juharunk. A bordó levelűnek kell a napfény, mert bezöldül. A többinek is kell a napfény, hogy ősszel igazán ragyogó színekkel ajándékozzon meg minket. De nem kell nekik a perzselő nap, mert megégnek. Finom, talajközelben futó gyökérzetük miatt kényesek. Könnyen kiszáradnak. Ezt első kézből tapasztaltuk, három nap alatt sikerült a Feri fáját kiszárítani. Elutazás előtt alaposan megöntöztem őket, de mire hazaértünk az összes levele petyhüdten lógott. Gyorsan megmerítettem, a kis cserép, tíz liter vizet szívott fel, ma sem értem, hogy térfogatilag hogy fért bele annyi. A fa megmenekült, de az összes levelét lehullatta. A rügyei épek, jövőre kihajt, ha addig nem nyírjuk ki újra. Aztán még szeretik a savasabb, jó vízáteresztő talajt. Nem nagyon bírják a meszes talajt, a pangó vizet, a téli nedvességet, mert elrohadnak és nehezen viselik az átültetést is.  Vettünk nekik pár zsák 'A' virágföldet, és fenyőkéreg mulcsot. A késői fagyok is kárt tehetnek bennük. Na ezért nem akartam én ujjas juhart! 
Viszont minden évszakban gyönyörűek. Tavasszal, mikor friss rózsaszínekkel, narancssárgákkal kihajtanak. Nyáron apró, vékony, törékeny leveleik formájának, színeinek sokféleségével, termésükkel kényeztetik a szemünket. Ősszel szinte felrobbannak a vibráló színektől, télen pedig ágrendszerükkel díszítenek. Lehetnek csavarodottak, ernyősek, tölcsér alakúak. Ezek a formák nagyrészt maguktól alakulnak ki, ezért metszeni csak a sérült részeket szokás, mikor még alszanak, hogy ne veszítsenek sok tejnedvet. 
Nagyjából ezeket kell észben tartani, ha a kedvükben akarunk járni. 
Egyébként készül már a helyük. Remélem kibírják addig, és utána is. Mi nagyon igyekszünk. Ők lesznek a mi kis erdőnk. Már nagyon várjuk, várják, hogy megkezdődjön az ültetés, de még csak az előkészületek folynak.

Megjegyzések

Unknown üzenete…
Nekem is ott motoszkál a gondolata annak,hogy beszerezzek egy japán juhart,hogy milyen fajtát azt még nem tudom csak azt,hogy jajjvörös legyen!:)Eddig visszatartott az,hogy inkább japán kertben tudtam elképzelni,de tavaly Canadában szinte nem láttam kertet amiben ne lett volna,akkor ott eldöntöttem,hogy nekem is lesz...helye még nem nagyon van,de elöbb-utóbb megálmodom,hogy hova is tegyem!:)Kiváncsi leszek Nálatok,hogy veti meg a "lábát"!?:)
Holdgyöngy üzenete…
Tudod Melinda azt szoktam mondani, ami a miénk kell legyen, az a mienké is lesz. Főleg, ha bolhapiacon jár az ember. Bár bármire igaz lehet, s ez így is van. (Bár, az is előfordul nem figyelünk a belső hangra, elszalasztjuk, s utána már hiába keressük.)
csakBea üzenete…
Kívánom, hogy összejöjjön és nagyra nőjenek! Más nők cipőkbe, vagy táskákba szeretnek bele, mi egy-egy növénybe. Sokkal több értelme van szerintem :)
Juhmeli üzenete…
Lányok olyan megértőek vagytok. Jól esik. Pedig Feri is ilyen megértő, sőt ő is szokott garázdálkodni a kertészetben. Soha nem is engedi, hogy végiggondoljam az éves költségeket, mert szerinte ha más nem is, de ez kell az egészségünknek. Kert testnek és léleknek. Csak én vagyok szigorú magammal. Persze nem mikor veszem a növényeket.:)
Monika üzenete…
Írtál hozzám és azt,hogy gyakran valami kedves dologra bukkansz.Most mire? Kiváncsi vagyok.:)

Olyan szépek lesztek!!!!Remek dolog kialakítani a kertünket,aminek sosincsen vége, de az alapokat le kell rakni.
Otthon Művek üzenete…
Ez egy tökéletesen kerek kis történet, van benne vágyódás, bonyodalmak, beteljesülés, majdnem csalódás, és a happy end ígérete...
Amúgy szépek. Remélem, egyszer majd csodás, árnyad adó nagy fák lesznek.:)
Juhmeli üzenete…
Adél, én is remélem, hogy csodás fák lesznek és hogy árnyat adnak, bár ezek között az egyik csak 2 méteresre nő, a többi sem sokkal nagyobbra, bár a rózsaszín levelűről olvastam hat métert is, de ezeket a magasságokat is 10-15 év alatt érik el. Szóval ők törpefák, de üldögélni lehet alattuk majd, és jó lesz felnézni a leveleikre.