Visszaszoktam

Megint kijárok szöszmötölni a veteményesbe. Reggel, amíg alszanak a többiek és este, amikor ellógom a fürdetést és kakaózást. Csak addig, míg buján virágzó konyhakertünkben rendet nem vágok. Buján virágzó gaztengerünkben kifejezés jobban megállná a helyét, de akkor csak folyton ismételgetném magam hétről hétre. Az esőzések utáni első kimerészkedésem sok meglepetést okozott. Mégis kicsírázott a másodvetésű uborka nem gazban álló kétharmada. Ennek örömére elkezdtem kutatni egyéb elveszettnek hitt növények után. Így felfedeztem egy sor büdöskét is, ami a mellé vetett petrezselymet lett volna hivatott megvédeni. Nagyon örültem neki is, petrezselymet viszont nem kutattam, veszteséglistára került a másik oldalára vetett gyöngyhagymával együtt. Erre a parcellára zöldbabnak valót vetettem, mert a szárazság miatt nem teremtek a mostaniak. Kellene szinonima a vet szóra, csak itt  négyszer fordul elő. Vagy csak nekem zavaró?
Az üresen maradt fűszerkertet átminősítettem palántaneveldének és növényrezervátumnak. A bazsalikommezőnek szánt helyre beültettem Feri nyári orgonáit. Alkalmi vétel volt, őszig bespájzoltuk. Majd egy napra rá észrevettem, hogy a bazsalikom, ami mindenféle öntözés dacára néma maradt, most mégis kidugta az orrát. Ha egy nappal korábban teszi nem dúlom fel a helyét. Sebaj, csak a csigák meg ne zabálják, mint a ládába vetett társait. Ide került még leveles kel 2.0, díszkáposzta, rebarbara 2.0, lestyán.
Ültettem krumplit is, a kamrában kicsírázott gumókat főzés előtt kicsit vastagabban hámoztam. Nem bírok magammal, ha ilyen csinos csírákat látok, földben a helyük. Még belefér talán a 100 napba. Főleg azok után, hogy elkezdtem felszedni a kísérleti krumpliágyás bokrait és elég szép mennyiségű és nagyságú gumókat hoztak a korábbi krumplihéjaim. Az újrakaralábék már szedhetők, még van kelkáposzta.  Végre virágoznak a cukkinik és már láttam bébi patisszont. A paprikák húsa egyenlőre pergamenszerű, a visszametszett paradicsomok új hajtásokat, bogyókat növesztenek. Addig meg esszük azt a paradicsomot, ami a betonból nőtt és kihagytuk a permetezésből. Még mindig van zöldhagymánk. Lila, édes, lédús. A sütőtök megint nőtt vagy két métert, de nincs szívem megregulázni. A káposztafélék közé-köré védőnövénynek palántázott zellereket átültettem az üres borsóágyásba, mert semmire sem mentek, és nem éreztem hogy nagyon hiányolnák őket a karfiolok és karalábék. A szederbőséggel gondunk nem volt, mert akkor volt a legnagyobb érésben, amikor napokig szakadt az eső, így az egész a bokron penészedett meg. Azért lett szörp, meg lekvár egy kevéske, mutatóba.
A felszedett krumpli helyére kelbimbó és fehér karfiol maradék palántái és borsó kerültek, valamint ingyen szerzett bokrok kicsinyei. Ezeket a telek jelenleg két-három méteres gazzal belepett hátsó részébe szánom. Hóbogyó, gyöngyvessző, madárbirs. A mályvabokrokat a szolgálati lakás köré telepített sövényből költöztettük át, bár még nincs itt az ideje, de így előztük meg azt, hogy valakinek megtetszik és kiássa helyettünk, mint a babérmeggyeimet tavasszal. Érnek a körték, még nem tudom mi lesz velük. Az öreg fa termése nagy, feszes, de fanyar, és köves. A kis fák körtéi kicsik, girbegurbák, de lédúsak, édesek. Egyelőre a potyogottakat kóstolgatjuk. Édesedik a szőlő is. Feri már hetek óta csipegeti a fürtöket.






Nem tudom miért, de átálltam őszi üzemmódra. Már nem tudom elképzelni, hogy visszatér a nyár. Pedig még van ideje. Sőt, most van itt az ideje.


Megjegyzések

Adél üzenete…
Nagyon kitartó vagy! Ez már egy igazi gazdaság!
Peti és Kati (nem csak ezért) nyilvánvalóan feltétlen híveid!
Feri! Ugye Te is? Kincs ez az asszony!
csakBea üzenete…
Én is úgy érzem, hogy már vége a nyárnak. Az én karalábé palántáim pontosan akkorák, mint amikor elültettem, a cékla ki se kelt.
Juhmeli üzenete…
Adél: Feri feltétlen hívem, de ez még akkor kezdődött, mikor nem én voltam az élelmezési felelős. A mókusok már nem annyira feltétlenül, de hívek.:)

csakBea: Pont a napokban gondoltam rád, a palántákra, meg a piacos történetre. Nálam is sok mag maradt néma a földben, de a karalábé és a kelkáposzta igazi sikertörténet. Van még idejük a tieidnek is kigömbölyödni. Drukkolok nekik. Neked.