Megint kijárok szöszmötölni a veteményesbe. Reggel, amíg alszanak a többiek és este, amikor ellógom a fürdetést és kakaózást. Csak addig, míg buján virágzó konyhakertünkben rendet nem vágok. Buján virágzó gaztengerünkben kifejezés jobban megállná a helyét, de akkor csak folyton ismételgetném magam hétről hétre. Az esőzések utáni első kimerészkedésem sok meglepetést okozott. Mégis kicsírázott a másodvetésű uborka nem gazban álló kétharmada. Ennek örömére elkezdtem kutatni egyéb elveszettnek hitt növények után. Így felfedeztem egy sor büdöskét is, ami a mellé vetett petrezselymet lett volna hivatott megvédeni. Nagyon örültem neki is, petrezselymet viszont nem kutattam, veszteséglistára került a másik oldalára vetett gyöngyhagymával együtt. Erre a parcellára zöldbabnak valót vetettem, mert a szárazság miatt nem teremtek a mostaniak. Kellene szinonima a vet szóra, csak itt négyszer fordul elő. Vagy csak nekem zavaró?
Az üresen maradt fűszerkertet átminősítettem palántaneveldének és növényrezervátumnak. A bazsalikommezőnek szánt helyre beültettem Feri nyári orgonáit. Alkalmi vétel volt, őszig bespájzoltuk. Majd egy napra rá észrevettem, hogy a bazsalikom, ami mindenféle öntözés dacára néma maradt, most mégis kidugta az orrát. Ha egy nappal korábban teszi nem dúlom fel a helyét. Sebaj, csak a csigák meg ne zabálják, mint a ládába vetett társait. Ide került még leveles kel 2.0, díszkáposzta, rebarbara 2.0, lestyán.
Ültettem krumplit is, a kamrában kicsírázott gumókat főzés előtt kicsit vastagabban hámoztam. Nem bírok magammal, ha ilyen csinos csírákat látok, földben a helyük. Még belefér talán a 100 napba. Főleg azok után, hogy elkezdtem felszedni a kísérleti krumpliágyás bokrait és elég szép mennyiségű és nagyságú gumókat hoztak a korábbi krumplihéjaim. Az újrakaralábék már szedhetők, még van kelkáposzta. Végre virágoznak a cukkinik és már láttam bébi patisszont. A paprikák húsa egyenlőre pergamenszerű, a visszametszett paradicsomok új hajtásokat, bogyókat növesztenek. Addig meg esszük azt a paradicsomot, ami a betonból nőtt és kihagytuk a permetezésből. Még mindig van zöldhagymánk. Lila, édes, lédús. A sütőtök megint nőtt vagy két métert, de nincs szívem megregulázni. A káposztafélék közé-köré védőnövénynek palántázott zellereket átültettem az üres borsóágyásba, mert semmire sem mentek, és nem éreztem hogy nagyon hiányolnák őket a karfiolok és karalábék. A szederbőséggel gondunk nem volt, mert akkor volt a legnagyobb érésben, amikor napokig szakadt az eső, így az egész a bokron penészedett meg. Azért lett szörp, meg lekvár egy kevéske, mutatóba.
A felszedett krumpli helyére kelbimbó és fehér karfiol maradék palántái és borsó kerültek, valamint ingyen szerzett bokrok kicsinyei. Ezeket a telek jelenleg két-három méteres gazzal belepett hátsó részébe szánom. Hóbogyó, gyöngyvessző, madárbirs. A mályvabokrokat a szolgálati lakás köré telepített sövényből költöztettük át, bár még nincs itt az ideje, de így előztük meg azt, hogy valakinek megtetszik és kiássa helyettünk, mint a babérmeggyeimet tavasszal. Érnek a körték, még nem tudom mi lesz velük. Az öreg fa termése nagy, feszes, de fanyar, és köves. A kis fák körtéi kicsik, girbegurbák, de lédúsak, édesek. Egyelőre a potyogottakat kóstolgatjuk. Édesedik a szőlő is. Feri már hetek óta csipegeti a fürtöket.
Az üresen maradt fűszerkertet átminősítettem palántaneveldének és növényrezervátumnak. A bazsalikommezőnek szánt helyre beültettem Feri nyári orgonáit. Alkalmi vétel volt, őszig bespájzoltuk. Majd egy napra rá észrevettem, hogy a bazsalikom, ami mindenféle öntözés dacára néma maradt, most mégis kidugta az orrát. Ha egy nappal korábban teszi nem dúlom fel a helyét. Sebaj, csak a csigák meg ne zabálják, mint a ládába vetett társait. Ide került még leveles kel 2.0, díszkáposzta, rebarbara 2.0, lestyán.
Ültettem krumplit is, a kamrában kicsírázott gumókat főzés előtt kicsit vastagabban hámoztam. Nem bírok magammal, ha ilyen csinos csírákat látok, földben a helyük. Még belefér talán a 100 napba. Főleg azok után, hogy elkezdtem felszedni a kísérleti krumpliágyás bokrait és elég szép mennyiségű és nagyságú gumókat hoztak a korábbi krumplihéjaim. Az újrakaralábék már szedhetők, még van kelkáposzta. Végre virágoznak a cukkinik és már láttam bébi patisszont. A paprikák húsa egyenlőre pergamenszerű, a visszametszett paradicsomok új hajtásokat, bogyókat növesztenek. Addig meg esszük azt a paradicsomot, ami a betonból nőtt és kihagytuk a permetezésből. Még mindig van zöldhagymánk. Lila, édes, lédús. A sütőtök megint nőtt vagy két métert, de nincs szívem megregulázni. A káposztafélék közé-köré védőnövénynek palántázott zellereket átültettem az üres borsóágyásba, mert semmire sem mentek, és nem éreztem hogy nagyon hiányolnák őket a karfiolok és karalábék. A szederbőséggel gondunk nem volt, mert akkor volt a legnagyobb érésben, amikor napokig szakadt az eső, így az egész a bokron penészedett meg. Azért lett szörp, meg lekvár egy kevéske, mutatóba.
A felszedett krumpli helyére kelbimbó és fehér karfiol maradék palántái és borsó kerültek, valamint ingyen szerzett bokrok kicsinyei. Ezeket a telek jelenleg két-három méteres gazzal belepett hátsó részébe szánom. Hóbogyó, gyöngyvessző, madárbirs. A mályvabokrokat a szolgálati lakás köré telepített sövényből költöztettük át, bár még nincs itt az ideje, de így előztük meg azt, hogy valakinek megtetszik és kiássa helyettünk, mint a babérmeggyeimet tavasszal. Érnek a körték, még nem tudom mi lesz velük. Az öreg fa termése nagy, feszes, de fanyar, és köves. A kis fák körtéi kicsik, girbegurbák, de lédúsak, édesek. Egyelőre a potyogottakat kóstolgatjuk. Édesedik a szőlő is. Feri már hetek óta csipegeti a fürtöket.
Nem tudom miért, de átálltam őszi üzemmódra. Már nem tudom elképzelni, hogy visszatér a nyár. Pedig még van ideje. Sőt, most van itt az ideje.
Megjegyzések
Peti és Kati (nem csak ezért) nyilvánvalóan feltétlen híveid!
Feri! Ugye Te is? Kincs ez az asszony!
csakBea: Pont a napokban gondoltam rád, a palántákra, meg a piacos történetre. Nálam is sok mag maradt néma a földben, de a karalábé és a kelkáposzta igazi sikertörténet. Van még idejük a tieidnek is kigömbölyödni. Drukkolok nekik. Neked.