Hiányzik a kertem

Nem lehet időt tölteni a kertben és az udvaron, mióta Kati mászik a lépcsőn és állandóan kóstolgatja, amit a földön talál, apró kavicsot, lóherét, földet, rohadt körtét, ezzel be is kente a lábát, a földtől csak a szakálla nőtt ki ideiglenesen. Szóval, ha kint vagyunk le se merem venni a szemem a gyerekről. Így semmit sem tudok csinálni. Se gazolni, se locsolni, se vetni, se ültetni, sőt még élvezkedni, nézelődni, tervezgetni se. Pedig minden reggel azzal indítom a napot, hogy kinyitom a hátsó ajtót, és kilesek az udvarra meg a felkelő napban sütkérező fűzfákra. Mostanában egyre többet látom a rozsdafarkúakat és megjöttek a cinkék is. Sőt ma meglátogatott minket egy fakopáncs család is. A cseresznyefát vizitelték, az egyik állandóan pittyegett, de nem találták érdekesnek, néhány percig ugrándoztak rajta, ímmel-ámmal megkopogtatták, aztán leléptek. Örültem nekik, mert eddig csak a szomszéd diófán hallottam őket reggelente rendelni, de sosem láttam őket.
Ma este viszont megszöktem, egy egész órát töltöttem a szürkülő veteményesben. Meglocsoltam a szárazság dacára teremni próbáló, szenvedő paprikákat. Megérdemelték. Ez hét kör volt, két nagy locsolókannával, körönként negyven méterrel számolva. A bazsalikomok és maradék káposzta, rebarbara palánták újabb három kör, de kisebb. Szinte nem is éreztem a súlyt, a föld fölött lebegtem örömömben, hogy végre kint vagyok. Csak szimatoltam és szimatoltam. A garázsnál petúnia, a veteményesben kakukkfű, bazsalikom, levendula, rózsa, rukola, paradicsom, kukorica. Ebben a sorrendben. A rukola magától kelt, mindenhol van, még a rózsák között is, az úton is, ahogy taposom a bokrait, a sérült levelekből árad jellegzetes, diós illata. A többi illatért semmit sem kell tennem, de ha akarom megsimítom, vagy csak közelebb hajolok az illatgazdához, becsukom a szemem és beburkolózom a finom felhőbe. 

Feltéptem a dísztököt és az uborkát. Lett néhány tököcske, Kaci szeret velük gurigázni. A három sütőtök bokorból kettő szőrén szálán eltűnt, az egyetlen fellelhetőn pedig három elég nagy tök hízik, remélem nem rohadnak el. A másodvetésű csemegekukorica kezd teremni. Nem tudom, honnan van ereje, de ma leszedtem pár babáját vacsorára. Nagyon finom volt, bár a poloskák kártétele szemmel látható, azért nekünk is jutott a jóból. Gazoltam is egy kicsit, de hamar abba kellett hagynom, mert Balraszomszéd bácsi kutyája elkezdett a hátsókert felé ugatni. Én meg gyáva vagyok, inkább nem vártam meg, miért ugat. Különben sem tudtam volna tovább dolgozni, mert észrevétlenül rám sötétedett. Alig várom a következő alkalmat.