Van illatuk a gondolatoknak?

Reggelizünk Petivel és Katival. Bambulok magam elé, próbálom kitalálni, mi legyen az ebéd. Egyszer csak Peti megszólal:
-Mit néz anyuka?
-Semmit, Cicám.
-De mit néz anyuka?
-Semmit, csak gondolkodom.
-Illatot érzek. Milyen illat ez?.................Palacsinta!

Hogyan szagolta ki a fejemből, hogy pipigulyásleves lesz, palacsintával?

Persze az se normális, aki a déli fekvésű, verandára hajazó, nyáron pokolian meleg, télen fűtéssel együtt is csak 11 fokos konyhájában, a mostani 32 fokban neki áll palacsintát sütni.

Megjegyzések

Holdgyöngy üzenete…
Mondhatnám azt, ők még járnak a dimenziók közt- annak, aki hisz ezekben. Aztán vannak a vágyak, és vannak a jó bolond szülők, nekem is van hasonló ismerősöm, mert egy finom étel minden fáradtságot, meleget stb. megér! ÉN meg lépek aludni...
2011. szeptember 12. 21:03
BoGyo üzenete…
Még, hogy nincs telepátia :))
2011. szeptember 13. 8:20
csakBea üzenete…
De jó is az, amikor még ennyire egymásra vagytok hangolódva!
2011. szeptember 13. 11:41
Otthon Művek üzenete…
Szerintem is úgy van az, hogy ők még érzik ezeket a dolgokat, vagy pl. tökéletesen értik az állatok nyelvét. Később szokik le az ember, mert helyette jön a racionalitás, illetve amit a felnőttek annak titulálnak... Pedig jó dolgok ezek, csak egy idő után nem mondjuk ki, mert nem hiszik el... A végén meg már mi sem hisszük... Vajon miért? Ki dönti el?
2011. szeptember 13. 14:48
Juhmeli üzenete…
Az biztos, hogy a gyerekek többet tudnak a világról, mint azt mi elképzeljük. Csak egy kicsit máshogy. Sokkal több dolgot észrevesznek, megjegyeznek, megértenek annál, mint ahogy mi gondoljuk.
2011. szeptember 14. 6:55
Megjegyzés küldése