Szombat délelőtt sétával egybekötött növénybeszerző körútra indultunk a gyönyörű helyi arborétumban. Lehet, hogy vannak, akik a szívükhöz kapnak ekkora pofátlanság hallatán, de csak az évi két-három alkalommal megejtett fűkasza általi visszametszéstől mentettem meg néhány magonc életét. Gazdagabb lettem néhány darab arasznál kisebb gyertyán, mezei juhar és remélhetőleg nyír csemetével, valamint som hajtásokkal.
Valamint beleszerettem a kínai mamutfenyőbe. Feri a kínai borókába. Na tessék, már a növényeknél is tarol a kínai eredet. Azért a kedvencem még mindig a gyertyán fasor. Már szép sárga és kezd hullani a levél is, úgyhogy volt miben kergetőzni Petivel.
Kínai boróka
Kínai mamutfenyő
Szintén
Szombat délután nekiálltunk a garázsrendezés harmadik felvonásának, titkon abban reménykedve, hogy télen már itt aludhat az autó, miután a kocsibeállóról egyszer eltüntettük a maradék három köbméter fát és nem borítunk semmit a helyére. A holmik nagy része kint éjszakázott, majd vasárnap mindent szépen a helyére pakoltunk. Vannak még apróságok, de egész pofás, hosszútávon vállalható és élhető tereket alkottunk meg a két nap alatt. Előtte
Utána
Felhívnám a figyelmet a garázs hiányzó mennyezetéről lelógó borostyán indákra. Remek virágkötészeti alapanyag.Persze így még nem fér be a kocsi, az egy újabb epizódja lesz a garázs-operának, de azért már biztató a helyzet. Ahhoz, hogy eltűnjenek innen a dolgok a szuterénban is be kellett fejezni a pakolást. Így született meg a spontán őszi összeállítás az alagsorba vezető ajtó mellé kihajigált lomokból.
Remélhetőleg nem tavaszig fognak itt pihenni, de a további pakolászást egy nagyobb munka miatt későbbre halasztottuk.
Kicsit, na jó, nagyon szomorú vagyok. Végül is, úgy döntöttünk, hogy megszabadulunk a levél nélküli cseresznyefánktól. Teremni nem termett, csak bőségesen virágzott, de ezt követően alig bújt ki néhány levél a rügyekből. Zuzmók, mohák, hangyák lakták, és gyantasípok lógtak rajta, de árnyékot nem adott. A macskák kergetőztek, kismadarak lakmároztak, Kaci hintázott rajta. Nagyon fog hiányozni. Feri próbálta megszámolni az évgyűrűket, egy vastagabb ágán harmincat talált. A munkát persze nem mi végeztük, mert egyelőre hijján vagyunk az olyan luxuscikkeknek, mint a motoros láncfűrész, de bővelkedünk a szintén luxuscikknek számító kalandvágyó és segítőkész családtagokban, úgyhogy bevetettük Feri egyik unokatestvérét és annak fűrészforgató tapasztalatát.
Tavasszal Hétfő reggelKicsit, na jó, nagyon szomorú vagyok. Végül is, úgy döntöttünk, hogy megszabadulunk a levél nélküli cseresznyefánktól. Teremni nem termett, csak bőségesen virágzott, de ezt követően alig bújt ki néhány levél a rügyekből. Zuzmók, mohák, hangyák lakták, és gyantasípok lógtak rajta, de árnyékot nem adott. A macskák kergetőztek, kismadarak lakmároztak, Kaci hintázott rajta. Nagyon fog hiányozni. Feri próbálta megszámolni az évgyűrűket, egy vastagabb ágán harmincat talált. A munkát persze nem mi végeztük, mert egyelőre hijján vagyunk az olyan luxuscikkeknek, mint a motoros láncfűrész, de bővelkedünk a szintén luxuscikknek számító kalandvágyó és segítőkész családtagokban, úgyhogy bevetettük Feri egyik unokatestvérét és annak fűrészforgató tapasztalatát.
A nap is későn bújt elő a ködből ezen a szomorú napon.
Hát, nem valami szívderítő a látvány, de most jön a nagy körültekintést és álmodozást igénylő felelősségteljes tervezőmunka, melynek során pótoljuk, illetve kiegészítjük a hiányzó dolgokat a test és lélek felvidításának céljából. Legyen kiülős, legyen árnyékos, legyen hintás, legyen kicsit formális, de mégse, legyen egyszer helye egy vizes látványelemnek...Dehogy is, most nem ez jön! Vissza! Most metszés meg hordás, meg metszés meg hordás: rendrakás következik. Vajon eltart egész télen? Vagy megembereljük magunkat?
Megjegyzések
Egy fát kivágni mindig szomorúság, de ha se termés, se levél nem volt rajta, nem sok haszna volt. Majd ültetsz helyébe mást. Mondjuk egy tölgyet? :)
Gyönyörű az arborétum!
Én is azt hittem nemrég,hogy soha nem lesz rend,de mára már a régi képek feledésbe merültek...
Ha van kedved,időd kukkants be hozzám,szívesen látlak:
http://kerteszkedeseink.blogspot.com
Örülök,hogy olvashatlak...
Üdv!:Csilla
Nekünk is van egy kivágásra ítélt meggyfánk, ilyesmi terveim vannak vele, viszont az rossz helyen is van. Hogy a férfinép hajlandó lesz-e kiásni, majd beásni egy másik helyen Anya "hülyesége" miatt, azt még nem tudom...
Adél: Hmmm. Az ötlet nem rossz, de a macskák miatt nem lenne életbiztosítás egyetlen cserepesnek sem. A törzs csak azért maradt ilyen magasnak, mert titkon reménykedünk abban, hogy könnyebb lesz kidönteni akkor, hogyha lesz mibe kapaszkodni embernek és asszonynak, mialatt a mókusok alszanak. Feltéve, hogy nem rokkanunk bele az ásatási munkálatokba és hogy eloszlik végre a köd, legalábbis annyira, hogy ellátunk az ásó lemezének hegyéig is, nem csak akkor, ha azt az orrunk elé helyezzük.:)
Másik ötlet ha marad jó nagy darab, vastag elágazó gyökér: a gyökeret felfordítva, majd lepucolva (akár drótkefével is) pepácolva, felületkezelve stb. lehet a gyökerek közé ültetni mindenfélét. Amolyan sziklakert helyett gyökérkert.
Nekem is van egy ilyen fatövem, és preparálni kellene mielőtt a hagyák nullára szedik szét. Most éppen jó lenne mert helyes kis ültetőüregeket rágtak már bele a bogarak. Ugyan nem irtózom az ízeltlábuaktól, de valahogy nem akartam megbolygatni egy hangyavárat, amiben a kis dolgozók is 6-7mm nagyok. Még a végén a házunkban találnak új otthont maguknak... :)
Adél biztosan meg tudod vesztegetni a férfinépet valamivel. Néha a legnagyobb hülyeségre is hajlandóak vagyunk. ;-)
A feltétlen bizalom, amit az önkéntes segítők elképzeléseinkbe fektetnek így látatlanul, nagyon kedves. Még, ha munka közben melegebb éghajlatra küldik az ember lányát, esetleg próbálnak egyszerűbb megoldást keresni, mert szerintük az mindig van, de azért igyekszenek a kedvünkben járni, nagyon megható.
Egyébként pedig, majd, ha látják, megértik. Legalábbis nálunk így megy:).