Újabb tanulság

Az ember mindig tanul valamit. Ezt megteheti a saját kárán. Vagy, ha figyel, akkor másokén. Vagy úgy, hogy észre sem veszi. Esetemben az első verzió játszik, mivel nem figyeltem eléggé, hogy második kategóriás legyek.
Nálam még nagyban tart a kertszezon. Az időhiányos, halasztgatós, rendetlen kertész kertszezonja. Nem szenteltem elég nagy figyelmet egy jött, de aztán nem ment növénynek a veteményesben. A csodaszép kúpvirágjaim között ütötte fel szórós hajtásait, amiktől sem kesztyű nélkül, sem annak segítségével nem tudtam megszabadulni, s mivel nem sok vizet zavart, mindig későbbre halasztottam az elpusztítását. Időközben virágba borult, bogáncsszerű visszafogott lila fejecskéi jól mutattak a sárga kúpvirágok között, akárcsak fényes zöld levelei. De mindig volt sürgetőbb feladat. És nem volt szívem a kedvenc tollborzfüves ágyásomat sem likvidálni, így szemet hunytam létezése felett. Hiba volt. Na nem mintha nem tudtam volna, hogy a halogatásnak meg lesz a böjtje. 
Miután jól belejöttem az ásásba, amikor a szeder nem kívánatos utódait szedtem ki, elhatároztam, hogy kiásom a még mindig szép zöld és növekedésben lévő gazfickót. Az elhatározást tett követte. Immár egy hete, míg Kaci alszik, csak ások, ások, ások. Egy ásónyom mélységben spárgasípokra emlékeztető, vastag, lédús föld alatti hajtások szövevénye, amik nagyon törékenyek. Aztán egy ásónyomnyi pihi, majd a harmadik ásónyom mélységben újra hallható roppanások jelzik a következő gyökéremeletet. Ekkor újra lehet a gyökérdarabkákat szedegetni a finom, porhanyós, de hideg morzsácskák közül. Azóta már utánajártam, hogy mivel is van dolgom. Mezei acat. Most már őszintén együtt tudok érezni Ágival, mikor őacatságát emlegette, mint a legutálatosabbak egyikét. Azonkívül, hogy hanyagságom következményeit pár évig élvezhetem, még a gondosan elkészített vetési terveken is változtatnom kell, mert ebbe az ágyásba répát, hagymát stb. nem lehet vetni. Az acat győzne. Helyette kap krumplit, hátha a kapálás, feltöltés, sűrű lomb kicsinálja a hódítót. Köszönet Áginak a gaz elleni harc tapasztalatainak önzetlen megosztásáért. Az acat utódai pedig, akik több ezren szállhattak a szelek szárnyán, hála hülyeségemnek, hogy legalább a virágot nem távolítottam el, bárhol alakíthatnak hasonló kolóniát, pedig eddig csak ez az egy volt, bár ez is szépen kiterjedt ez alatt az egy szezon alatt. Szóval jól kitoltam magammal. Nemcsak azért mert hetekig mélyművelhetem a talajt egy felettébb aktív nőstény macska lelkes dorombolása és láb alatt lévősége alatt, aki halált megvető bátorsággal képes ráugrani a gyökereket guggolva szedegető kertész fejére, esés közben lerántva a sapkát róla, hanem még néhány évig leshetem az acatutódok felbukkanását. De akkor már okosabb leszek. És még mindig időhiányos.

Megjegyzések

Holdgyöngy üzenete…
Közhely, de mindig tanul az ember, aztán, ha már bölcselkedek jobb későn, mint soha. Delegalább egy életre megjegyezted.
csakBea üzenete…
Ó, ez szívás! Reméljük mégsem olyan agresszív, mint amilyen a híre...
BoGyo üzenete…
Ajjajjj, nem kis munka:( Remélem sikerül megszabadulni tôle!!
Juhmeli üzenete…
Már egy talicskányi kint van. Utálatos munka. De meglesz. Tavaszra:)