Hasznosak, haszontalanok és meglepetések

A szép idő kinti szöszmötölésre való. Mindenki talált elfoglaltságot az udvarban az év utolsó és az új év első napján. A férfiak kihívásokat kerestek. Az öreg cseresznyefa kiásásában és a tűzifa összevágásában, hasogatásában meg is találták. Hasznoskodtak. Kati mindeközben elkötötte Peti motorját és a száguldozásban lelte örömét, be-beborulva a tűzeső bokraiba. Petike kapált, gereblyézett, macskázott, homokhegyet, sóderdombot hódított meg. Én pedig még nagyobb rumlit csináltam. A kútnál korábban felfedezett és nagyon ígéretesnek tűnő régészeti ásatást terjesztettem ki. Téglaburkolatot találtunk a fű alatt. Nagyon megörültünk neki, reméljük, hogy nemcsak újabb törmelék temetőre bukkantunk. Úgy tűnik, bárhol kezdünk neki az ásásnak nem ússzuk meg meglepetések nélkül. Pedig csak egy galagonyfácskát akartunk elültetni. Mivel semmi értelmeshez nem volt erőm, és kedvem, nekiálltam eltávolítani a téglákra több évtized alatt  rakódott földet a rajta nőtt fűvel és a tavalyi törmelékdomb láthatatlan aljzatával együtt. Peti is segített, kapált és buzgalmában több alkalommal ellenőrizte kapája nyelével a térdreflexemet is. Egyszóval én haszontalankodtam. De izgatott a dolog. Mint aki kincsre bukkant. Vajon mekkora területet fed le és hogy milyen állapotú.  A tégla fölött a fűben pedig apró hagymák kerültek elő. Talán nárcisz. Még egy meglepi. 

Tavaszodik a kert. Bár a föld átfagyott, és ha megolvad, a teteje jobb, mint bármelyik korcsolyapálya, a  krókuszok akkor is előbújtak, sőt néhány bátor nárcisz és tulipán is kidugta már az orrát.

A majomkenyérfának becézett crassulám pedig az alagsori számüzetésében fogta magát és  virágba borult. A leanderek meg tetűbe.

És hogy a macskaháziak se maradjanak ki, jelenlegi törzshelyük a napsütötte árvácskás virágcserepek a lépcsőn. Ebből következik, hogy az árvácskabokrok elvesztették háromdimenziós megjelenésüket. Kár értük. Pedig nagyon szépet nőttek és rengeteg virág van rajtuk.