Honnan számítsam?

Bárhonnan is nézem, eltelt az első év a kertben. Ha az első növények érkezésétől számoljuk, akkor is, ha a mi beköltözésünket tekintjük, akkor is, és ha a blog kezdetét vesszük első napnak, akkor is. Bár ez volt a legkésőbb.
Jó évünk volt. Bár ezt a poloskák, a káposztalepkék és a vakond is elmondhatják. 
Sok időt töltöttünk kint. Sokat "dolgoztunk" is, bár legtöbbnek látszatja csak később lesz. Ha lesz. Sok volt az öröm, a meglepetés, és sokat tanultunk akarva-akaratlanul. Egyetlen dolog van, amin változtatnék a jövő évre gondolva. Szeretném többet élvezni a kertet úgy is, hogy a fejem magasabban van, mint a hátsó felem, vagy esetleg úgy, hogy a lában nem éri a földet. Kell egy pad, vagy hintaágy. Valami kényelmesebb, mint a beteg gyümölcsfák meghagyott göcsörtös, lyukas törzsei, vagy a tüzelőből megmentett óriáspuffok. Valami, amiben hátra lehet dőlni és felhúzott lábakkal ejtőzni.
Hamarosan indul az új szezon, bár nálunk még ez sem ért teljesen véget. Nem lehet téli álomra menni úgy, hogy közben hét ágra süt a nap, alig van fagy,  hó szinte csak pár napig és mindig van mit nézni, csinálni, gyereket, macskát hajkurászni. Nap, mint nap születnek tervek, növekszik az álomlista és a szükséglista, változik a fontossági lista. Úgy érzem, nyakunkon a tavasz. Pedig nem kellene annyira izgulni, még csak most kezdődik a tél. Állítólag. Mert az idő langy meleg, de legalább esik.


Következik néhány kép kerti ténykedésünkről  emlékeztetőül, a teljesség igénye nélkül:

A veteményesről
Elsőként a puszpángok érkeztek, a rózsafával, később kiegészülve a két borókával, a többi rózsával és a levendulákkal. Még ősszel felástuk és betelepítettük az eperágyást, és valamennyit a fűszerágyásból. Ezek az első téglalapok. Ekkor költöztek be a hátsó keskeny ágyásokba a kúp- és kasvirágok a varjúhájjal és a ribizlifákkal. A többi tavasszal került kialakításra,. A központi rész, a négy keskeny ágyást és a négy téglalapot magába foglaló rész csak kézzel lett művelve, de a két nagyobb táblához már motoros segítség is jött. Itt töltöttem kertészkedéssel a legtöbb  időt. Sőt, szinte csak itt. Jó mulatság a veteményezés. A tervezés, a magvásárlás, az előkészítés, a vetés, a várakozás, a terepszemlézés, az öröm, a bosszúság, a vakond felmenőinek emlegetése, a betakarítás és elfogyasztás.
                                        március                                             május

                                           július                                             október

 Egyetlen kulisszatitkot, azt hiszem még nem osztottam meg. Jöjjön hát a szomorú, vagy inkább komikus valóság, az "így csináljuk mi" rovatunk legújabb fejezete: ágyáskialakítás a veteményesünkben.
Tavasszal még csak a tyúkhúrral és tarackkal kellet megküzdeni, ami sűrűn nőtt, de legalább tíz centiméternél kisebbre. Nyár elejére már a háromméteres gaztól foglaltunk vissza fáradtságos munkával apránként a területet, azért, hogy utána az égvilágon semmi, de semmi ne keljen ki. Mindezt tettük a Peti által sóderrel megtöltögetett, összecsukható nyelű, alumínium kiskapánkkal, amit ugye nem tilt a törvény, és gyerekmunkával, amit annál inkább. Kaci elméleti oktatásban részesült, Peti gyakorlatiban, én pedig mindkettőben. Élvezetes a munka, főleg ha van kivel megosztani. Idén se lesz ez másképp. Technikai felszereltségünk változatlan, csak már ketten túrják majd velem a földet, a vakondot nem számítva lelkes családtagnak.



 
A hasunkbavalókról:
Tárolási gondunk nem akadt, mert a hagyma és a krumpli nagy része sajnos megbetegedett és elrohadt, frissen evésre viszont mindig nőtt valami a kertben. A lehurrogott, ízetlen szederből készült lekvárnak lett a legnagyobb sikere, mire jött az ősz, már egy üveget sem talált a kamrában belőle. Talált viszont paprikát, ami a szárazság miatt későn fordult termőre. Idén sem akarok sokat vetni egyféléből, nincs hely tárolni, a szuterén túl meleg, de sokféléből keveset jó lenne csinálni. Nagyon hiányzott például a zöldbab és a cukkini. Meg a paradicsom. Csak a betonból kinőtt óriási bokor koktélparadicsom érett be, a többi a hagymához, krumplihoz hasonlóan beteg lett. De zellerből és káposztafélékből el voltunk látva rendesen, a borsó is szépen termett, majszolhattunk kukoricát, csipegethettünk epret és málnát is.


  A hátsó bejárat ágyásáról: 
                Április                                               Július                                        Augusztus
 Ez a növényrezervátumunk. A költöztetett növényeink a Jobbraszomszéd nénitől kapottakkal és később az alkalmi vételekkel egészültek ki és álltak össze egyetlen kicsi, zsúfolt, de látványos virágágyássá.  Azóta egy részük a kiserdőbe költözött, a többiek pedig tavasszal költöznek a reménybeli végleges helyükre, a kocsibeálló mellé egy hatalmas (kb 13 méterszer 3 méter) virágágyásba. Hiányozni fognak. A jelenlegi állás szerint ide egy himalájai nyír fog kerülni, létrehozva egy árnyékosabb sarkot itt a házhoz közel, hogy ne folyjon ki a szemünk a vakító nyári napsütésben. De a jelenlegi állásról mindenki tudja, hogy azért jelenlegi, mert nem biztos, hogy megvalósul a jövőben. Bár erre egyre nagyobb az esély. Mármint a gigantikus virágágyra. Az Feri álma. És immár egy éve nem változtat az elhatározáson. Bezzeg a nyír. Na, az az én ötletem. Még gondolkodom...

Az udvarról:
Két tuskóval és betonizével                             Kiserdővel                                       Hinta nélkül, az ajtóból

Mókus nélküli kép nincs, de azért látható némi változás így is. Almafatörzsek kiásva, betonizé szétverve. Kiserdő betelepítve, cseresznye kivágva. Itt töltöttük a legtöbb időt nemkertészkedéssel. Azt hiszem nem ültetek erre a helyre másik fát. Meghagyom a kilátást a messzi fűzfákig. Hintát máshol állítunk fel. Remélem a nyuszi el fogja bírni az állványt. A kisbabáim is megnőttek. Gyorsabban, mint az felfogható lenne. Idén már Kati kapargatja ki a magokat a sorokból. És ő valószínűleg nem csak a fűből szedi a hajamba a virágokat. Bár lehet, hogy inkább traktorozni fog a homokban. Majd kiderül. Remélhetőleg tavaszra kinövi a vakondtúrás földjének elfogyasztása iránt érzett leküzdhetetlen szenvedélyét.
Most, miután végignéztem több ezer képet, elfogulatlanul megállapíthatom, hogy gyönyörű virágaink voltak, hogy gazos volt a veteményes (is), hogy finomakat ettünk a kertből, jókat játszottunk, rengeteget ástunk, hogy megnőttek a macskák (is), és hogy túl sokat fényképezek.

A blogról:
Az internet kapcsolatot Feritől kaptam szülinapra, kiegészítendő a két hangyás, csíkos Tv csatornát, amit akkoriban fogtunk. Rögtön rábuktam a kertes blogokra. Aztán Feri azt is említette, hogy esetleg, netalántán, lehetséges lenne-e, hogy én is írjak naplót a kertről. És elkezdődött. Még a szülinap előtt:)
Azóta bejártam több száz kertet, olvastam megannyi sikert és kudarcot. Rengeteget tanultam. Amit a legértékesebbnek tartok, a megszerzett tudáson túl, azok a kedves ismerősök, akiket a blogon keresztül "ismertem" meg. Nagyon örülök Nektek!

Szép év áll mögöttünk.

Megjegyzések

BoGyo üzenete…
Köszönjük, hogy a blogon keresztül részt vehetünk a tevékeny kis életetekben!! :)
Holdgyöngy üzenete…
Én máig csodállak azért a lendületért, ahogy tervezel, kivitelezel, s két kisgyermek mellett. S nem tudom megállni, már akartam is írni azt is élveztem, ha néha kijöttél a kertész szerepéből s másról is írtál. Jó volt olvasni, ahogy egyre inkább belefeledkezel a blogírásba. Így tovább!
Adél üzenete…
Hát Meli, egészen meghetődtem!
Nagyon boldog és még rengeteg kertészkedési- költözési- blogírási- és még mindenféle évfordulót kívánok! Főként pedig, hogy mindezekről mindig számolj be, olyan jó olvasni az írásaidat!
Holdgyöngy üzenete…
Szia Melinda, nézz be a blogomba!
Carla üzenete…
Thank you for following my blog. I look forward to following yours as well.
Juhmeli üzenete…
Köszönöm a kedves szavakat! Szeretek itt lenni. És jó, hogy nem vagyok egyedül ezzel.
Tamás üzenete…
Örülök a sikereiteknek! Gratulálok ehhez a nagyon eredményes egy évhez, és még legalább 100 ilyet kívánok! ;-)

u.i.: A himalájai nyír a kedvencem!
Nyírfát minden kertbe!!!! :):):):)
Juhmeli üzenete…
Köszönöm Tamás a jókívánságokat! Azt hiszem a nyír jönni fog, nem tudom kiverni a fejemből. Remélem olyan jól fog mutatni, ahogy a szemeim előtt lebeg a képe.